Ezek tényleg ennyire ostobák? – merül fel újra és újra az emberben, amikor látja a honi ballib oldal kétségbeesett kapálózását menekültügyben. Itt van például Gyurcsány Ferenc, aki törpepártja vasárnapi tüntetésén arról beszélt: a kormány addig fog így viselkedni az ideérkezőkkel, amíg azt gondolja, hogy a többség tele van félelemmel. Amikor azt látják, hogy a többség kinyitná az országot, akkor változtatnia kell, vagy meg fog bukni. Mondja ezt akkor, amikor világosan látható: egyre többen jönnek rá, hogy a jelenlegi folyamatok milyen veszélyeket rejtenek magukban. Az meg már csak hab a tortán, hogy nagyjából azokban a percekben, amikor Gyurcsány az ország „kinyitásáról” értekezett, a németek bejelentették, átmenetileg visszaállítják a határellenőrzést, majd másnap már az osztrákok is ugyanerről beszéltek.

De nem csak a magyarok érzékelik egyre inkább a veszélyt, úgy tűnik, (Nyugat-) Európa is ébredezik. Ahhoz ugyanis már lassan hozzászokunk, hogy például Robert Fico szlovák miniszterelnök mond valami szimpatikus gondolatot (korábban azért nem ez volt a jellemző), s az is hetek óta megfigyelhető, hogy a külföldi (német, osztrák, brit) lapok internetes oldalainak kommentelői többnyire szimpatizálnak Magyarországgal és a miniszterelnök szavaival, tetteivel. Ám most már tekintélyes orgánumok is egyre nyíltabban beszélnek az Európát fenyegető problémáiról – és annak okozóiról.

A brit konzervatív The Times napilapban például Melanie Phillips arról írt, hogy az arab és a szélesebb muszlim világ káosz, háború és terror közepette esik éppen darabjaira, a Nyugat által exportált nemzetállami modellt törzsi háborúskodás söpri el; egy haldokló kultúra fordult gyilkos módon saját maga ellen, miközben egyidejűleg a világot is meg akarja hódítani. Azt is hozzátette, „látványos tévedés” az az álláspont, hogy Nagy-Britanniának és Európának „erkölcsi kötelezettsége” befogadni a konfliktustól érintett százezreket. Orbán Viktorra utalva pedig megjegyezte: ha a „liberális uralkodó osztály” nácinak bélyegez mindenkit, aki a kultúráját akarja megvédeni, azzal az embereket az igazi rasszisták és fasiszták karjaiba hajtja.

A Nyugat felelőssége, kultúrák harca, a társadalom várható radikalizálódása és kontraproduktív nácizás – csupa olyan problémafelvetés, ami nem illik bele az úgynevezett liberálisok álomvilágába. De említhetnénk a bajor miniszterelnököt is – miközben Németországból eddig inkább a kritikus hangok jutottak el hozzánk, Horst Seehofer arról beszélt, Magyarország nélkül nem lehetséges válaszokat találni a jelenlegi helyzetre. „Mindenkinek ki kell szabadulnia az álomgyárból, mert szükségünk van Orbánra a téma megoldásához” – mondta a bajor politikus.

Az európai ébredés persze lassú. Az unió még csak most tart ott, hogy konferenciát tervez a menekültválságról, és a negyvenezer után további 120 ezer Görögországba, Olaszországba és Magyarországra érkező menedékkérő szétosztásáról gondolkodik. Ugyanakkor az a tény, hogy az eddig nyitottságot és befogadást hirdető államok, mint Németország és Ausztria, határellenőrzést vezetnek be, előrevetíti, hogy végre talán felgyorsulnak az események. Még akkor is, ha a tettek és a szavak nem mindig vannak összhangban, és az osztrák szociáldemokrata kancellár, Werner Faymann megszokásból még nácizott egyet múlt héten a magyar menekültpolitika kapcsán.

A magyarországi ballibeknél azonban még csak pislákoló fény sem látszik. Ők még mindig lejárt szavatosságú elveik hangoztatásánál tartanak – azoknál, amelyeket soha még ilyen világosan nem utasított el a társadalom döntő többsége. Ami már csak azért is furcsa, mert a magyar érdekek képviselete ott sosem volt szempont, saját népszerűségük növelése viszont, a hatalom megszerzése érdekében, mindennél fontosabb volt. Ezekben a hetekben azonban éppen azt biztosítják be, hogy a következő legalább egy évtizedben biztosan ne kerülhessenek a kormánykerék közelébe.

Pedig amikor már Konrád György is arról értekezik, hogy Orbán Viktor ugyan „veszélyes tekintélyelvű politikát folytat, kiüríti a demokráciát (…) de ez nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem tehet helyes kijelentéseket is (…) a schengeni határt jobban kell védeni ezzel a cunamival szemben”, akkor igazán elgondolkodhatnának azon, nem lenne-e ideje kicsit visszavenni a bevándorlópártiságból. Ám ők inkább belefulladnak saját „liberalizmusukba”. Ami persze nem nagy baj. A karaván a kutyaugatás közben is zavartalanul halad.