A liberális a legkönnyebben kiakasztható élőlény. Mindenen felháborodik. Azt hangoztatja, hogy nyitott, kritikus meg toleráns, de semmire nem nyitott, egyáltalán nem kritikus – legfeljebb a vele ellenkező nézetekkel szemben – és nem toleráns. Legszívesebben bebörtönözne minden mondatért, ami a nézeteivel ellenkezik.

Azt állítja magáról, hogy szabad. Nos, egy XX. század eleji kispolgárnak soha nem kellett annyi formaságot betartani, mint egy politikailag korrekt libsinek.

A liberális maradi. Van egy nézetrendszere, és nem bír váltani akkor se, ha a világ bebizonyította, hogy elavult. Hisz a hülye egyenlőségében, a világfaluban meg a toleranciában, és ha ezerszer is látszik, hogy káros, ragaszkodik hozzá, mint amikor az öreg katona nem akarja megérteni a radart és a távírót, és postagalambbal akar levelezni. Leragadtságában, makacs ódivatúságában annyira ragaszkodik elmebajához, hogy ha a világ nem igazolja a hitét, nem a hitét változtatja meg, hanem a világot igyekszik az elmebajához formálni. (Antirasszista tüntetők leromboltak egy konföderációs katonai emlékművet Észak-Karolinában, a Pennsylvania Egyetem angol tanszékéről meg eltávolították Shakespeare arcmását, hogy egy XX. századi néger leszbikus feminista nő legyen kirakva. Ideje lenne bezúzni az összes fizika-, kémia-, matematika- és ének-zene tankönyvet, mert akárhogy is nézzük, nincs bennük egy darab fekete se.)

A liberális mindig a demokráciáról beszél, de sosem akarja a szabályait betartani. Szidja a „rendszert”, a „hatalmat”, de azt mindig meg akarja szerezni. Szidja a rendőrséget, hogy elnyomó, de ha valaki támadja, kritizálja, akkor követeli, hogy a rendőr azonnal vigye be. Szólásszabadságról beszél, de megszabná, hogy milyen szavakat tilos kimondani, és miket tilos kétségbe vonni. Nem kell neki katonaság se, de ha árvíz van, akkor hol a katonaság, és miért nem menti homokzsákokkal a házát?

Egy mai liberális már annyira idióta, hogy lassan be fogja beszélni magának, hogy a jog és demokrácia csúcsa a saria.