Liberális saláta

Vass Krisztián

Gondatlan diákok gyűrött füzeteit nevezik „salátának”. A Lehet Más a Politika (LMP) 2018-as választási programja is ilyen pöndörödő szélű, tépett szellemi papírcsomó. A saláta zöld, de ez a „saláta” nem az. Merthogy érdemi szakpolitikai ötletekkel nem áll elő, nyitott kapukat dönget. Kitűzött céljainak zömét a nemzeti kormány már sikerre vitte. A többi gondolatelem meg elméleti bukfenc, amit hiba lenne megugrani.

A környezetvédelem kapcsán megerőltethették volna magukat, ha már ez a fő profiljuk. Azt írják: „(…) a védett természeti területeken lévő erdőket nemzeti parki kezelésben fogjuk megtartani (…)”. Ez nem lesz könnyű feladat, mert a védett erdők többsége nem a nemzeti parkok, hanem az állami erdőgazdaságok gondjaira van bízva. Persze nem ártana ismerni a tényeket, mielőtt kitűzzük a célt. „Növeljük a természetvédelem kormányzati súlyát.” Hangzatos ígéret. De hiteltelen is, mert Európában az egyik legerősebb állami természetvédelmi rendszerrel bír hazánk. Sehol sincs arra példa, mint nálunk, hogy a nemzeti park igazgatóságainak működési területe a teljes országot lefedje. Mintegy háromszázezer hektár állami védett területet vagyonkezelnek a nemzeti parkok. Tizennégyezer őshonos magyar háziállat tartja karban ezeket. Példátlan földrészünkön az ilyen, génmegőrzési szempontból is kiemelkedő nagy állami állatállomány. Szürke marha, rackajuh, cigája, bivaly és őstulok legel szerte a földeken. Nem tudja az ellenzék, hogy a nemzeti parki igazgatóságok a hazai ökoturizmus legnagyobb letéteményesei? A hatszáz nyilvántartott ökoturisztikai létesítmény felét üzemeltetve évente 1,6 millió regisztrált látogatót fogadnak. A nemzeti kormány pedig kiemelt forrásokat biztosít számukra. Azáltal is, hogy az európai uniós pénzeket erre a területre csoportosítja. Ennek révén az elmúlt esztendőkben kétszázezer hektár terület került kedvezőbb, természetközeli állapotba. A 2014-ig tartó pénzügyi ciklusban 93 ilyen projektet vitt végbe az agrártárca, míg a mostaniban 92 munkatervet vált valóra az Orbán-kabinet. Ez utóbbi 34 milliárd forintos nagyságrendű nemzeti vállalkozás. Az LMP-vel ellentétben a jobboldali kormány nemcsak beszél egy zöldebb Magyarországról, hanem tesz is érte. Ez nem baloldali ökohablaty, hanem cselekvő hazafiság.

„Megteremtjük a még meglevő vizes élőhelyek megőrzésének, állapotuk javításának jogi és egyéb feltételeit, programot indítunk ezek helyreállítására.” Imigyen szóla az LMP. Nem árt tudni, hogy az előbb említett programok több mint fele a vizes élőhelyek helyreállítására összpontosít. Magyarán: a Földművelésügyi Minisztérium kiemelt figyelmet fordít nemzeti értékeink védelmére, amiről úgy látszik, az LMP-nek fogalma sincsen. Elég szomorú tájékozatlanság ez egy „zöldpárt” részéről. Mint ahogy az is furcsa, hogy ekképpen füstölögnek magukban: „A hatóságokat olyan jogosítványokkal ruházzuk fel, amelyek a szennyezőknek – ipari üzemeknek, járművek tulajdonosainak stb. – se haladékot, se kibúvót nem engednek káros tevékenységük fenntartására.” Hogy miért bizarr ez? Hát azért, mert bármilyen meglepő, de nem az ipari üzemek és a járművek felelősek a rossz levegőért legfőképp. A szennyezés kétharmada ugyanis a lakossági fűtés számlájára írható. Ám erről egy szót sem ejt a Szél Bernadett Hadházy Ákos-féle tömörülés. Úgy tűnik, irtóznak a kétharmadtól.

A nemzeti kormány komolyan veszi Robert Spaemann professzor filozófiáját: „A Földet nem szabad a műanyaghulladék tárlójaként átadni az utódoknak.” Gyakorlatias és hatékony intézkedésekkel óvja a zöldet. Ám az LMP Szél-malom harcot folytat a valóság ellen, mint a szélütött Don Quijote. A párt agrár-De la Manchája, Sallai R. Benedek is nyeregbe szállt a hajdani túrkevei molnárok műemlék épülete láttán. Nekirontott a rogyadozó falaknak, s addig rohamozta, míg összedőlt. Azt mondta, meg akarta menteni az enyészettől. Ő meg az egyesülete. Hát nem sikerült neki. Ez a rommá lett szélmalom az LMP vezette Magyarország jelképe lehetne. Ha hagynánk. De ne is őrlődjünk tovább ezen a közéleti szélhámosságon: kevés esélyük van hatalomra kerülni. Addig forgatták a széllapátot jobbra meg balra, amíg kiborult a liszt. És Rocinanténak is remeg már a lába. Hiába, rossz lóra tettek, mikor lóvá akarták tenni a választópolgárokat.

 

A szerző a Földművelésügyi Minisztérium tanácsadója.

 

Lapszám: