A haladó szelleműséggel az a legfőbb gond, hogy teljes mértékben kerüli a logikát. Nem vesz róla tudomást. Polkorrekt kifejezéssel élve: kirekeszti.

Holott a balliberális, haladó szellemű, kritikus és szkeptikus élőlény mindig arra hivatkozik, hogy a hit elavult, ósdi dolog, a bigott idiótáknak való, a sötét középkor maradéka, és éljen a nagybetűs logika.

Olvasom az újságban, hogy „önálló cigány tartományt akar Magyarországon egy roma párt”. A reagálások különféle fórumokon liberális oldalról a szokásosak. S ahogy olvasom ezeket, elkezdem hiányolni a logikát.

Amikor a magyarság érdeke elleni idegen térnyerés a téma, akkor mindig ugyanaz a balliberális nézőpont. Amikor még csak kezdődik a folyamat, amikor még csak felüti a fejét az idegen elem beszivárgása, akkor sötét középkori, aki ezt veszélynek állítja be, és aki ellene tesz, érvel vagy lép, az nácifasiszta kirekesztő. (Akár a múltban is, mert libsiéket nem zavarja, hogy a XIX. században nem volt nácizmus.) Amikor meg már az idegen elem valahol túlsúlyba kerül, elkezd követelőzni és a magyarságot kiszorítani, akkor meg „jogos, hiszen már többen vannak”.

„Céljuk nem kevesebb, mint hogy önálló cigány tartomány jöjjön létre négy északkelet-magyarországi megyében.” (Abba a „populista” megközelítésbe most nem megyek bele, hogy ez mennyire reális – mert lássuk be, komolytalan.)

Ha Trianon kerül szóba, akkor a haladó szellemű szerint megérdemeltük és jogos volt, mert már ennyi és ennyi volt az elszakított területeken az idegen elem. De amikor felmerül, hogy engedjünk-e be és megtűrjünk-e bármiféle idegen identitást – mint jelen helyzetben a migránsokat –, akkor az a nézőpont, hogy ebben semmiféle veszély nincs, és nácista riogató, aki itt veszélyforrást lát.

Mindenki jobban járna, ha a ballibsi nem szkeptikus akarna lenni, meg kételkedő, meg logikus, hanem hívő. Hinne legalább egy dologban. A józan paraszti észben.