Jelenlegi hely

A „magyar tavasz” előérzete

Bencsik András
Bencsik András képe

A nyomasztó „macedón tavasz” elkerülhetetlennek látszó bekövetkeztéről is szól e számban Szentesi Zöldi László helyszíni tudósítása, ami olyan összefüggéseket tár fel a Soros-polip tevékenységéről, amelyek eddig nem sok nyilvánosságot kaptak. A kétmilliós kis ország sorsa megpecsételődni látszik: Soros eltiporja Macedóniát. Amúgy ezzel párhuzamosan zajlik a „francia változat”, hogy finoman szóljunk, melynek során előbb egy rágalommal elvették a francia néptől annak lehetőségét, hogy egy mérsékelt, de határozottan patrióta politikusra, Francois Fillonra szavazzanak, és helyére egy bábut tettek, akinek kezdetben semmi esélye nem volt. Ehhez kellett persze az is, hogy a radikális Marine Le Pen olyan hülyeségeket építsen be programjába, amivel jól megijesztette honfitársait.

Most lett egy Bajnai Gordonjuk, aki körülbelül ugyanazt hajtja végre, mint magyarországi elődje: engedelmesen szolgálja, szelíden mosolyogva, gazdái akaratát. A nyári franciaországi választásokig már nem sok idő van hátra, ezért a Soros-polip nem tétlenkedhet. A kis Macron-baba mögé valódi politikai erőt kell varázsolni, mert virtuális mozgalma önmagában semmit sem ér. De lehet, hogy más van a forgatókönyvben, lehet, hogy az a cél, hogy az erős jogosítványokkal rendelkező elnök ne tudjon könnyen együttműködni egy másik politikai erő által kormányra segített miniszterelnökkel, mert akkor, ahogy Marine Le Pen jósolta még a választás előtt, mindenképpen egy nő fogja vezetni Franciaországot: vagy ő, vagy Angela Merkel, akinek mellesleg egyre nagyobb a nyerési esélye, ugyanis a jelek szerint a nyolcelemis gyógyult alkoholistát a németek mégsem szeretik annyira.

Macedón tavasz, francia tavasz, német tavasz… miért pont a magyarok maradnának ki belőle? George Soros gépezete komoly energiákat fektet az Orbán-kormány ellehetetlenítésébe. Az önök kedvenc lapja vette a fáradságot és részt vett egy vitán a Terror Házában, ahol a Közép-európai Egyetem és a kormányzat képviselői vitatkoztak. Jó, hogy ott voltunk, mert így első kézből cáfolhatjuk azokat a hazugságokat, amiket a liberális média terjesztett erről a találkozóról. Az úgynevezett CEU-ügy valójában annak demonstrálása, hogy a Soros-polip, ha kell, akár az egész Európai Uniót megmozdítja annak érdekében, hogy világossá tegye, ki itt az úr.

Nem számít a valóság, nem érdekes, kinek van igaza, csupán egy dolog számít: a Soros-polip tabu. Érintése tilos és életveszélyes, mint a magasfeszültségű távvezetékeké. Néha azonban a Soros-polip is hibázik. A vén spekuláns fölkereste az EU első emberét, a részeges Junckert, és erről filmriport készült. És ekkor a közember is megláthatta, hogy aligha ez a rozoga öregember irányítja a világot. Hiszen már járni is alig tud. Talán azt sem tudja már, hogy hol van és kivel beszél. A Soros-polip azonban jól láthatóan működik, és egyelőre uralma alatt tartja a fél világot. A makacskodókat pedig letöri, eltiporja, maga alá gyűri, és erre százféle eszköze van.

Magyarországgal eddig nem tudott mit kezdeni, eddig minden kísérlete kudarccal végződött. Még nem adta fel, a „magyar tavasz” hátborzongató forgatókönyvét még nem hajította el. De nem talál fogást rajtunk. És mivel az idő nem neki dolgozik, mert a migránsok áradata bármelyik pillanatban sokkolhatja Európát, s akkor a polip képtelen lesz uralni a rémült nemzeteket, vagy engedni lesz kénytelen, vagy idő előtt támadni.