A szerkesztő toll hiányában idegesen rágta a klaviatúrát.

– Valami véres, ütős téma kellene, amire felfigyel a világsajtó. Amivel bemutatjuk az embertelenséget, a borzalmakat, a diktatúrát, a rettegést, az egész rohadt élhetetlen országot.

– Volna néhány anyag – mondta bátortalanul a fiatal gyakornok. – Vidéken magányos öregasszonyokat vernek és rabolnak ki. Több mint harmincezer abortuszt követtek el tavaly… Trianon-évforduló, keresztényeket végeztek ki az Iszlám Állam fegyveresei…

– Elment az eszed? Trianon meg abortusz. Ne röhögtess már! A fősodratba kell illeszkednünk, rátapintanunk az érzékeny pontokra, amire ugrik a Frankfurter Allgemeine meg a Der Standard. Ismered te a trendeket vagy csak állsz bávatag pofával és ilyen magyarkodó nyavalygásokat hozol fel, amit rühellenek az olvasóink?

– Nézze csak, talán ez: egy vélhetően jobboldali fickó elvette az állatkertben a majomtól a kiflijét. Készült róla fénykép, videó.

– Ez az! A barbár magyar, a fasiszta állat elszedi a kaját a gyengébbtől. Ilyenek ezek! Sajnálják a kiflivéget a majomtól. Dagadt disznó, de a harácsoló természetével kilopja a legelesettebbek szájából a falatot. Csak mert szegény majomnak nincs médiája, nincs érdekérvényesítő képessége.

A cikk nagyot szólt. Facebook csoport alakult a majom megsegítésére. Lezajlott a később „kiflivéges tüntetésnek” nevezett szolidaritási akció, amikor kiflivégekkel dobálták meg a Parlamentet. Az „Adj egy kiflit a majmoknak” akció keretében tizenhétezer kiflit gyűjtöttek össze, de ezek nem jutottak el az említett orangutánhoz. (Más források szerint sziamang, a Népszava kifejezetten gorilláról írt, a The York Times csimpánzról – az viszont nincs a budapesti állatkertben).

Időközben ugyanis lelkes aktivisták a Városliget – Nyugati pályaudvar – Körvasút sor – Ferencváros – Kelenföld – Győr – Hegyeshalom útvonalon kimenekítették a majmot a bécsi állatkertbe, ahol végre toleráns, elfogadó emberekkel és majmokkal találkozhatott.