Mars és Vénusz

A neten böngésztem a Sargentini-jelentés körüli bolhacirkusz kapcsán, és a különös fejű és identitású – tegye mindenki bátran a szívére a kezét, és ismerje el, azoknak a vonyító EU-s idiótáknak különös kinézetük volt – hőbörgő élőlények kapcsán kerültem el egy oldalra. Valami feminista agymosó oldal volt, és szerepelt egy mém, amelynek ez volt a szövege: „Utálom a férfiakat!”

Fotó: MTI

Nos, én azt a világot várom, amikor kimondják, hogy ez betegség. Mert az a nő, aki nem szereti a férfiakat, az beteg. Mert itt nem arról van szó, hogy a Lajost nem szereti, aki elhagyta, vagy a Gézát, mert a részeges apjára emlékezteti, esetleg Krisztiánt, aki a munkahelyen mellette ült, és nem használt dezodort.

Nem. Ő a férfiakat utálja, így egyben. És ez – állítom – betegség.

Mellesleg ez is csak az embernél van. Ha a kutyát nézzük, ami éppúgy egy emlős és éppúgy egy faj és éppúgy egy populáció, ott sosem mondják, hogy szuka kutya, meg kan kutya. Kutya. Csak az embernél választják külön, hogy a férfiak meg a nők. Meg hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők meg a Vénuszról. Marhaság. Rá vagyunk szorulva egymásra, egy faj vagyunk. És ha túl akarunk élni, akkor fajként kell viselkednünk. Szép is lenne, ha a falkában külön venné magát a nőstény farkas, külön a hím farkas, és utálnák egymást, meg egymás ellen harcolnának. Rövid időn belül a falka felbomlana, és ha mindegyik falka eszerint élne, hamarosan ki lehetne hagyni a Brehm új kiadásából azt a szócikket, hogy „farkas”.

Ha valaki azt mondja, hogy nem szeretek enni, vagy utálom, amikor levegőt veszek, vagy dühroham kerülget, ha látom, hogy valaki nevet, és jól érzi magát, esetleg utálom, ha hallom, hogy emészt a gyomrom, és végzi a dolgát a szívem, az beteg.

„Utálom a férfiakat, és utálom a férfiakkal a szexet!” Ez betegség.

Aki meg ezt terjeszti – újság, tévé, politikai blokk –, az olyan, mintha betegséget terjesztene. Aki ezt terjeszti, olyan, mintha bevinné egy városba szándékosan a leprát.

Normális világban az ilyet megbün­tetik. 

Lapszám: