A vásárló, vagyis a közönség érdekeit törvény védi. A globalista nagykapitalistákat, vagyis a televíziócsatornák működtetőit az EU védi. A kormány múltkorjában adót vetett ki rájuk, de a nemzetköziség közbeszólt, és a mérhetetlen pénzeket, amiket a magyar előfizetőktől zsebeltek be, nyúltak le, megint zavartalanul kivihetik az országból. Irgalmatlanul nagy extraprofitot. Mert az EU illetékes hülyönce nemcsak az uborka görbeségi fokára ügyel, hanem a gátlástalan intézményes rablást is védelmezi.

Tehát az előfizető védelmi pénzt fizet a semmiért. A hajdanvolt egy szem állami csatorna helyett most ötven, nyolcvan, száz is van, ha kell. De minek? Abból alig kettő-három színvonalas nemzeti, keresztény, a többi akár ötven vagy nyolcvan nem is szélliberális, hanem elvtelen, néhány nézhető természetcsatorna kivételével. A két fő „kultikus” politikai erő csatornái jól megkülönböztethetőek. Ne liberantyúzzunk. A közszolgálati adók egyértelműen nemzeti-kormány-, műveltség- és színvonalpártiak (M1, Dunák, Echo). Ide-oda ingadoznak az Orbán Viktorral szakított tőkések médiumai. De a többi keményen ellenzéki és bóvli, közülük tíz-húsz is akár hihetetlenül ügyesen leplezve maga lényegét. Kiderült ez a médiaadó kihirdetésekor. Amit a független, szabad magyar kormány „sajtószabadságból” fakadó EU-presszióra visszavont.

No, de mit kap a néző? Mindenek­előtt mérhetetlenül sok bugyuta reklámot. Lemértem stopperrel. A külföldi tulajdonban lévő adók olykor 10-15 perces reklámtömbökkel szakítják meg a filmeket, s nemritkán maga a reklám hosszabb ideig tart, mint maga a főműsor adott részlete. Nem tudjuk melyik a reklám és melyik a film. Erre nincs vásárlóvédelem? A pénzkaszáló gép másik alkatrésze ugyanazon tévésorozatok húsz-harmincszoros megismétlése. Tehát nyilván már jogdíjat veszített, vagy egyszerűen sok sugárzásra fillérekért kivásárolt filmek orrba-szájba ismételgetése. Hihetetlenül szegényes ez a választék is. Ami a tőkésnek nem kerül pénzbe, csak a nézőnek. A legrosszabb olasz, francia filmsorozat is jobb, mint a legjobb amerikai. De itt nincs könyörület. Van néhány téma, Három testőr, Gróf Monte Cristo, Tulipános Fanfan és ezzel szinte ki is merült a választék. De a rémületes gyilkosságok, katasztrófák, gyújtogatások, a reklámfilmekben a nyálas köpet gusztustalanságok kimeríthetetlenek.

Az unalmassá vált sorozatok között szinte fölüdülés egy-egy régi western, a Colombo, a Miss Marple, meg a többi hervatag angol krimirémület. Derrick megint kivétel, de sokadszorra még az is elviselhetetlen. Nincs amerikai krimi, amiben ne hangozna el: „Mi tartott idáig?” És hasonló, csupa hülye és idióta mondat.

Az összes kriminek nemzetiségre való tekintet nélkül, ugyanaz a dramaturgiája és ugyanaz a konfliktusa is. Drogcsempész, latin-amerikai maffia, emberrablás, hitlerista náci randalírozás az USA-ban (ezek a leghülyébb kitalálmányok), lassan száz évvel Hitler halála után! Nem is sorolom. És persze a négergyűlölet, vagyis fajelméleti tombolás.

Apropó! Fajelmélet. A legostobább amerikai krimi is leleplező társadalomkritikát mond a szabadság hazájáról. Az amerikai társadalom mérhetetlen korlátoltságáról, az amerikaiak vietnami, iraki, afganisztáni hadviseléséről és legfőképpen a korrupcióról és az amerikai rendőrség, FBI, CIA bűnösségéről. A vidéki kisvárosi seriff mind gengszterfőnök. És rasszista. Csak arról nem született még krimi, hogyan szabadították Európára a szerencsétlen, félrevezetett emigránsokat.