Kissé fából vaskarikának tűnik Angela Merkel menekültügyi fordulata. Leginkább azért, mert nagy fordulatot egyáltalán nem mutat abban, ami a muszlim népvándorlók Európába áramlását érdemben feltartóztatná. A fordulat inkább csak abban áll, hogy a december 14-én kezdődő pártkongresszuson, legalább a merkeli liberális migrációs politika ellenzőinek is dob valamilyen politikai koncot a kancellár, amikor úgy tesz, mintha meghallotta volna hangjukat, s netán még egyet is ért velük bizonyos kérdésekben.

Ám Merkel Mutti a kritikák két legfontosabbikára továbbra is nemet mond, amit december 12-én két német lapnak adott interjújában is megerősített. A CDU-ban és a CSU bajor testvérpártjában 2015 nyara óta vitatéma, hogy a kormány az ország menekültbefogadási kapacitásának végessége miatt jelöljön ki létszámplafont, vagyis előre rögzítse, hogy Németország legföljebb mennyi menekültet fogad be évente. Míg a másik fő követelése a merkeli migránspolitika bírálóinak, hogy a német állam védje meg határait és tartóztassa fel a muszlim áradatot az ország határain.

A német kancellár saját nyári kijelentéseinek a foglya. Ha elfogadja a valóságot, amit immár saját pártellenzéke is képvisel, miszerint ki kell mondani, hogy igenis kell legyen plafonja a migránsok számának ahhoz, hogy kezelésükre akcióterve legyen a német államnak, akkor be kell lássa ezzel együtt azt is, hogy súlyosan hibázott, amikor meghívóval felérő nyilatkozatában azt mondta, a valódi menekültek befogadásának nem lehet felső határa. Nyilván ezt nem fogja tenni. És ugyanígy fogságban van a határellenőrzés és a muszlim népvándorlás határrendészeti feltartóztatása kapcsán is, hiszen Orbán kerítését, mint a leghatékonyabb védekezési lehetőséget ugyancsak hangosan ítélte el a nyár során, többször is. Olyan ostoba megnyilatkozásokat, mint az osztrák vezetés a kerítésépítéseik kapcsán, hogy azok csak „kapuk oldalsó szárnyakkal” meg nem akar tenni, mert, ha van valami, ami hitelromboló volt eddig, akkor ez az volt.

Így Merkel kénytelen-kelletlen következetes. Legalább is, december 12-én két hétvégi újságban, az Augsburger Allgemeineban és a Badische Neueste Nachrichtenben az volt. Igaz a hitelességét nem a múltban tett kijelentéseihez igazítottan féltette, hanem a jövőre vonatkozóan: „Ám ha kancellárként ma kijelölnék egy határt, és holnap ezt a határt már nem lehetne betartani, mert mégiscsak többen jönnek, akkor nem tartottam be az ígéretemet és a gondok még nagyobbak lesznek, és nem kisebbek” – mondta. A létszámplafon vagy „felső határ egyoldalú és statikus, és megnehezít mindent, amit szeretnénk elérni”. A felső határ bevezetésének elutasítása „számomra őszinteség és hitelesség kérdése” – mondta az egyik interjúban Merkel.

Talán nem túl biztató az országhatár védelmét követelők számára a másik kijelentése sem, miszerint: „délibábot kerget, aki azt gondolja, hogy a menekültkérdést rendezni tudnánk a német–osztrák határon”. Majd jött a pártkongresszus témája, aminek alapján a nagy fordulatról beszélnek a merkeli menekültpolitikában, ami nem több annál a kijelentésnél, amit immár 2015 júniusától hallgat egész Európa a német kancellártól: „a célunk a menekülthullám csillapítása, a Németországba belépő menedékkérők számának csökkentése”, de a „nagy menekülthullámokon csak nemzetközi együttműködéssel lehet úrrá lenni”. Na, ez ám a nagy bölcsesség! Bravo!

De a nagy merkeli hegyek vajúdásukban valami már ugyancsak régen ismert alapállást mégiscsak kimondtak, azt, hogy ideje lenne valóban az EU határait megerősíteni. (Ha emlékeim nem csalnak, akkor ezt mondja 2015 májusától Orbán Viktor, és 2015 augusztusától pedig erre vonatkozóan tett több ízben is javaslatot! Jó reggelt!) És aztán az interjúk csak úgy ontják Merkel paneljait, ami mögött 2015 augusztusától semmilyen érdemi intézkedést nem lát Európa, csak konferenciázást és befogadást, menekülttáborokat és csúcstalálkozókat. Egyetlen hazaküldött migráns sincs még, miközben a január elsején születettek és a hamis személyazonosságot beregisztráltatók száma nap mint nap 5-10 ezer között növekszik. Ám a Merkel-pane­lok változatlanok: „nemzeti intézkedések mellett az uniós intézkedések”, „cél, hogy csökkenjen az illegális migráció”, „küzdeni kell a menekülthullámot kiváltó okok megszüntetéséért”, „támogatni kell a sok menekültet befogadó, EU-n kívüli országokat és az uniós tagállamoknak át kell venniük menekültkontingenseket” és a kvótákhoz meg kell határozni „menekültek előre meghatározott létszámú csoportjait”.

De van még panel bőven: „a menekültkontingens közös európai megállapodást jelent, és nem Németország által egyoldalúan kijelölt felső határt”, aztán ott vannak a Törökország–EU csúcs nagy vívmányai, (75 muszlim vízummentes utazgatása 2016-tól az unióban – gratulálunk!), és „Ehhez jön még a mi koncepciónk a legális migrációról a kontingensek révén” – mondta a kancellár, kiemelve, hogy az akciótervet a huszonnyolcak mind támogatják, ami azt mutatja, hogy „nem könnyen ugyan, de haladunk előre”.

Ezek már nem közhelyek, hanem, ahogy az angol mondja „bullshit”-ek tömegei. Méghozzá egy nemzetközi és euró­pai civilizációs válság közepén.

És Merkel asszony ebben a maga elkövetett ostobaságait a következetesség fényével akarja bearanyozni? Szánalmas.

Ezt az álszenteskedő, semmittevő hazugságot!?

A semmittevés haladás, a folyamatos beengedés a beáramlás csökkentése, a kvótahirdetés sikere egyenlő annak bukdácsolásával és elutasítottságával. A plafon nélküliség pedig a legjobb módja a nem kimondott plafon megszületésének.

Az ARD előzetes kiszivárogtatása szerint mindez nem vicc. Egy ilyen szöveggel készül a nagy kompromisszumra Merkel pártja december 14-én kezdődő kongresszusára. A plafonmentes korlátozás eget verő, zseniális ötletével.

Eszerint a Német Kereszténydemokrata Néppárt (CDU) elnöksége olyan megoldást terjeszt a párt kongresszusa elé, amely szerint nem határoznak meg felső korlátot a befogadható menekültek számáról, de érezhetően csökkenteni fogják a migránsok számát. Puff neki!

Indok: az ország ugyanis hamarosan nem lesz képes több embert ellátni.

Az ARD televíziós csatorna szerint a párttagság a következő szövegrészről szavaz Karlsruhéban:

„Arról döntöttünk, hogy a menedékkérők és menekültek beáramlását hatékony intézkedésekkel érzékelhetően csökkentjük. Ha ugyanis a mostani beáramlás tartós marad, az hosszú távra túlterheli az államot és a társadalmat még egy olyan országban is, mint Németország”.

Na, puff neki még egyszer!

Ezek ám az ütős „bullshitek”!

Mikor? Hogyan? Miként? Mennyit?

Ja, erről meg semmi? Ez ám a felelősen mérlegelt kommunikáció. Csak a lényegről ne beszéljünk. Miközben 2015-ben 1, azaz egymillió muszlim népvándorló masírozott be Németországba, augusztus végéig minimális regisztrációval, és közel 300 ezer emberről semmilyen tudomása nincs a német államnak szakértői becslések szerint. Ők csak úgy vannak a területen. Vagyis helyesebb azt mondani, hogy Németország muszlim területein, ahol egyelőre tökéletesen láthatatlanok.

A panelpuffogtató kommunikációt igazából a vezető német CDU-politikusok sem tagadják. Jens Spahn, német pénzügyminisztériumi államtitkár, aki a CDU elnökségének tagja, el is ismerte, hogy a mostani pártnyilatkozat egyfelől a belső vitákat akarja csitítani, másfelől elmondta, hogy a CDU érzékelte, hogy a német lakosok helyben ezt a problémát tartják a legfontosabbnak, azért most világos jelzést adnak, hogy változtatni akarnak az eddigi menekültpolitikán.

Ám a tényleges intézkedési tervekről egy szó sem esik. Aki ezzel próbálkozott még október során, az a német belügyminiszter volt, de szigorító intézkedéseit Merkel azonnal kilúgozta a menekültrendszerből. Thomas de Maiziere egy nappal a CDU-kongresszus előtt a Welt am Sonntagnak azt nyilatkozta, hogy nem lehetetlen, hogy a német hatóságok a jövőben megtagadják a belépést a menekültektől az ország határán.

Csakhogy ez kimondatlanul is Merkel bukásának előszobája lenne.

CDU-egység ide, CDU-egység oda, Merkel utódlásának mind nyíltabb diskurzusa a közvélemény előtt azt mutatja, hogy a német közvélemény és a CDU már igencsak nehezen viseli Merkel kancellár „bullshit”-jeinek fogságát. Így a háttérben mind a sajtó, mind a közvélemény, és nyilván a a CDU politikusi osztálya már latolgat a tekintetben, hogy, ki lehetne Merkel utódja. Ilyennek mondják a kormányból Maiziere belügy- és Ursula von der Leyen védelmi minisztereket. Ám az utóbbi időben egyre többször emlegetik Julia Klöckner, Rajna-vidéki politikust is, akinek menekültpolitikai álláspontja sokkal szókimondóbb, illetve cselekvésre serkentőbb, mint amilyen Merkel kancelláré.

Ő volt az, aki az integráció reális problémáiról beszélt, akkor, amikor Merkel a plafon nélküli befogadást hirdette meg, s jelezte, hogy a muszlim férfiakkal gondok lesznek mind beilleszkedés terén, mind a munkaerőpiacon, mert többségük ugyanis nem ismeri el egyenrangúnak a nőket, nem is beszélve a női főnökökről, sokan nem toleránsak a mássággal vagy a valláskritikával szemben, és a demokrácia alapértékei sem elfogadhatóak mindegyikük számára. Klöckner már akkor felvetette, hogy a befogadott menekültekkel kössenek szerződést a jogokról és a kötelezettségekről – kanadai mintára. Klöckner javaslata napirenden lesz a CDU-kongresszuson.

Ám egyelőre úgy tűnik, Merkel párthegyei Karlsruhéban még mindig sok kis muszlim egeret szülnek a német társadalomnak.