Messziről tömegnek látszik

Egy hete a magyar ellenzék – jobb ötlete nem lévén – megpróbálta reprodukálni a 2006-ban történteket, abban a reményben, hogy előbb-utóbb ennek is ugyanaz lesz a következménye, mint annak volt: a soron következő választásokon az ellenzék győz, és a kormány megbukik. Ennek azonban semmi esélye, a következők miatt.

1. Egy tábor, sok tábor

Akkor a jobboldalon egy hatalmas szavazóbázissal rendelkező nagy ellenzéki párt állt szemben az éppen széteső, eszmei kohézióját elveszítő kormánykoalícióval. Most egy hatalmas szavazóbázissal rendelkező nagy kormánykoalíció áll szemben egy rakás kispárttal, amelyek programjai nem egyeztethetők össze, közöttük eszmei kohézió nincs, nem is lehetséges.

2. Rendőri brutalitás, rendőri türelem

Akkor a békés tüntetőknek vérlázító rendőri brutalitással kellett szembesülniük. Most a világ legtürelmesebb rendőrei tűrik a tüntetők agresszióját.

3. Gazdaság

Akkor az ország már a világválság előtt a gazdasági csőd felé rohant („annyival vagyunk túl az ország lehetőségein” stb.). Az akkori kormánnyal szemben olyan politikai erő állt, amely korábban már bizonyította, hogy képes sikeresen irányítani a gazdaságot. Ma a kormány gazdaságpolitikája tartósan sikeres, minden mutató folyamatosan javul. Az ellenzéki pártokról viszont senki, még a saját híveik sem feltételezik, hogy sikeres gazdaságpolitikára lennének képesek. Erről nincs is mondanivalójuk.

4. Nemzetpolitika

Akkor olyan kormány volt hatalmon, amely – mély sebet ejtve a határon túli magyarokon – elutasította a kettős állampolgárságot, nemzetpolitikája a határon túliak távoltartására épült. Vele szemben olyan politikai erő állt, amely a nemzetpolitikai céljai mellé a saját szavazótáboránál bővebb körű támogatást szerzett. Ma a kormány nemzetpolitkája sikeres. Az ellenzéknek vagy egyáltalán nincs nemzetpolitikája, vagy komolytalan (64 vármegye), vagy a határon túliakat kirekesztő, amit a választók döntő többsége elutasít.

5. Biztonságpolitika

2006-ban a biztonságpolitika (ütőképes hadsereg, működő határvédelem, nemzetközi szövetségi rendszer) még nem volt meghatározó téma. Ebből a szempontból az akkori kormány ezzel együtt is inkább gyengének látszott, az akkori ellenzéket a választók inkább erősnek tartották. Ma a kormány biztonságpolitikája sikeres, amelyet a saját szavazótáborán túlterjedő konszenzus övez. Az ellenzéknek vagy egyáltalán nincs biztonságpolitikája, vagy olyan, amelyet a választók döntő többsége elutasít.

6. Jövőkép

Az akkori kormány a választók számára is jól láthatóan csupán sodródott az eseményekkel („másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna” stb.) Az akkori ellenzékről viszont feltételezni lehetett, hogy jövőképe van, és céljai. Ma a kormánynak határozott, világos és jól kommunikált jövőképe van. Az ellenzéknek egyáltalán nincs semmilyen jövőképe azonkívül, hogy meg szeretnék szerezni a hatalmat.

Mindezek együtt okozzák, hogy az ellenzéknek ma valódi tömegbázisa nincs. Sokan elégedetlenek a kormánnyal, de ez az elégedetlenség teljesen amorf, egymással gyökeresen ellentétes megfontolásokon alapszik. Keveredik benne a pesti belvárosi értelmiség liberalizmusa, a Nagy-Magyarország-tetoválásos, jobbikos kisebbrendűségből fakadó Orbán-gyűlölet, az egykori kisgazda elitellenessége, a kispolgár Kádár-nosztalgiája, a filoszemitizmus és az antiszemitizmus, a cigány önérzetesség és a cigányutálat, a szélbalos és széljobbos kapitalizmusellenesség.

Ez a sok ember messziről nézvést tömegnek látszik, ami abba a tévedésbe ejti az ellenzéki politikusokat, hogy politikai erő sorakozott fel mögöttük. Ez azonban tökéletesen téves feltételezés. Az Orbán-ellenes egyvelegből ki tud jönni egy parlamenti cirkusz, ki tud jönni néhány tüntetés, de választási győzelem semmilyen körülmények között sem.

A világ legfontosabb törvénye, hogy a nap alatt soha semmi nem tart örökké. Egyszer majd a Fidesz is elveszíti a hatalmat. Azt azonban teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy nem lépett még a közélet színpadára az az ember, nem alakult meg az a politikai formáció, aki és amely majd képes lesz legyőzni. Akik most az ellenzéki színpadon ágálnak, csupán politikai epizodisták. Tíz év múlva a nevükre sem emlékszünk. 

Lapszám: