A hétvégén kikapcsolódtam, eltávolodtam a politikától, és unalmamban tradicionalistáztam egyet. (A tradicionalizmus az a szellemi iskola, amely azt hirdeti, hogy minden tradíció egyenértékű – a muszlim terjeszkedés korában ez egyenlő a hazaárulással –, állításaikra az érveket a dokumentálatlan múltból szedik, s ha valaki konkrétumokat kér rajtuk számon, az baloldali.) Az egyik ilyen jellegű oldal Facebook-csoportjában az egyik oszlopos tag ezt írta:

„A férfihang.hu oldalán hellyel-közzel vannak jó cikkek, hozzászólások, de az alapvető szemlélet teljesen szcientista, modern, ateista, evolúciós, biológia-pszichológiaalapú, ezért még csak nem is érintik/érinthetik egy olyan jelenség okait, mint a feminizmus. Pontosan azért, mert férfihangék is ugyanazon a talajon állnak, mint a feminizmus.”

Atyaég! Hogy a csudába kéne beszélni férfiak és nők viszonyáról, ha nem biológiai és pszichológiai alapon? Aki az anyagot megveti, az ugyanolyan idióta, mint aki a szellemet. Az ilyen gondolkodású emberek gyűlölik az anyagot, s a földtől folyton el akarnak szakadni. Megvetnek mindent, ami fizikai dolog, legyen az szabadkézi rajz, kétkezi munka. A szülőség az nekik ilyen szükséges rossz, amit csináljanak csak a páriák, de egy következő életükben nekik is meg kell tőle szabadulni. Nem véletlen, hogy egy tradicionalista számára a férfi egy magányos szellemi harcos, de soha nem apa, mert a hányós várandós feleséget vigasztalni, pelust cserélni, babakocsit villamosra felrakni, gyerekorvosnál fél délelőttöt eltölteni nem eléggé metafizikai, és túlzottan materiális.

Egyszer megnézném, hogy egy ilyen könyvtárszobai okoska elkezdi megmagyarázni a here életmód filozófiáját. Vagy a madáretetés metafizikáját. Annál szerintem nem volna ember, aki ne érezné, hogy ez mennyire beteges. Bár volt a magyar szellemtörténetben oly zseni, aki a bor filozófiájáról írt könyvet. Igen, a boréról, ami egy ital. A kedvenc könyveiről is írt. Száz könyv. Ez a címe. Egy magyar sincs köztük.