Jelenlegi hely

Migránsválság: Orbán nem csak itthon lehet próféta

Gazdag István
Gazdag István képe

A Nyugat szabadnak tűnik, legalábbis bizonyos szempontból, Észak-Koreáról viszont biztosan tudjuk, hogy diktatúra. Kim Dzsongun politikája mégis a népe érzéseit tükrözi, ami nem mondható el a nyugati országok kormányairól. Miközben a súlyos nemzetközi szankciókkal sújtott KNDK nemzetközi mércével mérve „szegény” országnak számít, önmagában az a tény, hogy a népének van vezetékes ivóvize, mindennapi (igen, a nyugati propaganda álhírei ellenére: mindennapi) betevője és angol vécéje, mégis „gazdaggá” teszi afrikai mércével mérve.

Ha tehát Kim ingyenlakást, létfenntartási segélyt és maximum pár hónapos börtönbüntetést ígérne a koreai lányok megerőszakolásáért a svédországi gyakorlatot követve, lefogadhatjuk, hogy hosszú tömött sorokban tolonganának afrikai „menekültek” a kapujában, akárcsak Európáéban. Kim azonban nem fogja ezt tenni. Még ha olyan „őrült” és „különc” is, mint amilyennek a nyugati média próbálja beállítani, még mindig nem olyan népirtó pszichopata, mint az USA éppen aktuális elnökei voltak (Koreában, Vietnamban, Irakban, Afganisztánban, Szíriában és így tovább), és nincs a globális plutokrácia pórázán sem, mint az amerikai és európai demokráciák legtöbb vezetője, akik a jelek szerint többnyire fütyülnek rá, hogy a választóik mit gondolnak az olyan nemzeti sorskérdésekről, mint amilyen a bevándorlás.

Egy friss tematikus felmérés eredménye is ezt bizonyítja.

Az Ipsos MORI brit közvélemény-kutató intézet június 24. és július 6. között 25 ország (Argentína, Ausztrália, Belgium, Nagy-Britannia, Brazília, Dél-Afrika, Dél-Korea, Egyesült Államok, Franciaország, India, Japán, Kanada, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Németország, Olaszország, Oroszország, Peru, Spanyolország, Svédország, Szaúd-Arábia, Szerbia, Törökország, Új-Zéland) csaknem 18 ezer, 16/18-64 éves állampolgárát faggatta online a bevándorlással kapcsolatos érzéseikről. (New global study reveals unease about immigration around the world, ipsos.com, 2017. szeptember 14.)

Az eredmény legfeljebb a naivak vagy a hipokriták számára lehet meglepő. Világosan kiderül ugyanis, hogy a többséget – a felmérést készítők eufemisztikus szóhasználata szerint – „kényelmetlenül” érinti a jelenség. Nos hát, ha a nyelvsterilizálás hagyományos nagymestereinek számító britek helyett mondjuk olaszok készítették volna a felmérést, ennél bizonyára sokkal „ütősebb” kifejezést találtak volna a bevándorlással kapcsolatos többségi vélemény summázására. Ami pedig a részleteket illeti: a megkérdezettek 40 százaléka úgy véli, hogy a bevándorlás nekik nem tetsző módon változtatja meg az országukat. Összességében kétszer annyian gondolják azt, hogy a bevándorlásnak negatív hatása volt az országukra, mint az ellenkezőjét. A tesztalanyok alig egyötöde tartja pozitívnak a bevándorlást országára nézve, Szaúd-Arábia és India után főleg a multikulti bástyáinak számító angolszász országok (Nagy-Britannia, Kanada, USA, Ausztrália) lakosai vélekednek így, az ellenkező véleményt pedig a nemzeti hagyományaikat leginkább megőrző olaszok, oroszok, törökök, szerbek és magyarok képviselik. Értelemszerűen ez utóbbi országok polgárai ellenzik leginkább a bevándorlást, egyformán a három­ötödük (58 százalékuk) tartva negatívnak hatását az életükre nézve.

Az országok többségében nőtt a bevándorlást ellenzők számaránya az utóbbi öt évben, leginkább Svédországban (25-ről 37 százalékra). A megkérdezettek csaknem fele (48 százaléka) gondolja azt, hogy túl sok bevándorló van az országukban, majdnem ugyanilyen arányt (49 százalékot) képviselnek azok, akik szerint a bevándorlás túlzottan megterhelte országuk közszolgálati rendszerét. Legnagyobb mértékben Törökországban (45-ről 73 százalékra) és Svédországban (40-ről 56 százalékra) növekedett az ilyen véleményt hangoztatók tábora. A megkérdezettek alig 28 százaléka ért egyet azzal, hogy a bevándorlásnak pozitív hatása van a gazdaságra nézve. Legkevésbé az olaszok (15 százalék), a törökök (11 százalék), a magyarok és az oroszok (9 százalék), valamint a szerbek (8 százalék) osztják ezt a véleményt.

Tíz megkérdezett közül csak három hiszi azt, hogy „az országukat olyan hellyé teszik a bevándorlók, ahol érdekesebb (sic!) lesz élni”. India és Szaúd-Arábia mellett főleg az angolszász országok, leginkább Nagy-Britannia lakói unatkoznak a harmadik világbeli bevándorlók jelentette „kulturális színesítés” (bűnözés, szociális parazitizmus, egzotikus és nemi betegségek stb.) nélkül, míg legkevésbé a szerbeknek (8 százalék), az oroszoknak és a magyaroknak (10 százalék), a japánoknak és az olaszoknak (13 százalék) van hiányérzetük e tekintetben.

Átlagosan öt megkérdezett közül három gondolja azt, hogy önmagukat menekültnek álcázó terroristák jutnak be az országukba. Az emberek többsége (53 százaléka) világszerte tisztában van vele, hogy az országukba érkező legtöbb menekült valójában nem is menekült, hanem gazdasági bevándorló. Tíz megkérdezett közül alig négyen bizakodnak abban, hogy a bevándorlók sikeresen fognak beilleszkedni az országukban, leginkább Szerbia, Peru, India és Szaúd-Arábia lakói, legkevésbé a franciák, a belgák, a dél-koreaiak és a japánok.

E három utóbbi adat tükrében meglehetősen furcsának és eléggé hihetetlennek tűnik, hogy átlagosan a megkérdezettek alig 39 százaléka tartja kívánatosnak a határok lezárását a menekültek előtt, miközben a többség (51 százalék) továbbra sem ért egyet ezzel. Leginkább a törökök (63 százalék) és a magyarok (61 százalék) hívei a drákói szigornak e téren, legkevésbé a japánok (21 százalék) és a mexikóiak (22 százalék).

A felmérés csattanója azonban a végére marad. Az európai menekültválságban érintett, illetve a felmérésben szerepeltetett tíz európai ország (Belgium, Nagy-Britannia, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Szerbia) lakói ugyanis nagy többséggel elutasítják az EU menekültkérdésben tanúsított engedékeny magatartását (leginkább az olaszok, a svédek és a magyarok), miközben ugyancsak nagy többséggel a Magyarország által tanúsított szigort tartják célravezetőnek. Ezen a kvázireferendumon tehát az európaiak egyértelműen az Orbán-kormánynak szavaztak bizalmat – a saját kormányaik ellenében.