Mint a háborúban

Nem sikerült az európai vezetők mini csúcstalálkozója múlt vasárnap Brüsszelben. A röpgyűlést Jean-Claude Jun­cker, az Európai Bizottság elnöke hívta össze, hogy kisegítse a belpolitikai válsággal küzdő Angela Merkelt. A CSU-t vezető Horst Seehofer ugyanis, aki Merkel belügyminisztere, azzal fenyegetőzött, hogy megkezdi a Németországban menekültstátuszra nem jogosult migránsok visszaküldését Olaszországba és Görögországba, ahol először léptek uniós területre. Erre válaszul Olaszországnak (és akár Ausztriának is) feltehetően határellenőrzést kellett volna bevezetni, amit megelőzendő Merkelnek menesztenie kellett volna az intézkedő Seehofert, s ez rövid életű koalíciós kormánya bukását okozta volna. Merkel tehát időt akart nyerni azzal, hogy európai szinten erőltet ki választ a CSU politikai nyomása ellen.

Fotó: MTI, archív

A válasz azonban nem született meg. Az viszont kiderült, hogy a múlt vasárnapi minicsúcson, bár nem hívták meg a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktor szelleme ott volt. Mindeddig elutasított javaslata az unió határain kívül létrehozandó menekülttáborokra ma már nagyjából elfogadottá vált.

A minicsúcsra, amelyen Németország, Franciaország, Olaszország, Svédország, Finnország, Ausztria, Spanyolország, Görögország, Dánia, Málta, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Bulgária, Szlovénia és Horvátország vezetői vettek részt, a visegrádi négyeknek a postás valahogy elfejtette kikézbesíteni a meghívót. De hiába a taktikus mulasztás, a trükk nem jött be, helyette az derült ki, hogy a székétől búcsúzni kényszerülő német kancellár politikai befolyása legalább annyit gyengült, mint a Párizs–Berlin-tengely másik vezetőjéé. Emmanuel Macron hiába javasolta, hogy ha már muszáj szabályozni, akkor az unión belül legyenek elosztótáborok, már ez sem ment át, a többség ma már Orbán Viktorral ért egyet.

De ne örüljünk előre. Lapzártakor szavazott az Európai Parlament LIBE bizottsága a Sargentini-jelentésről, amelyben többek között ez a vádpont is szerepel hazánkat illetően: „az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jogszabálycsomag »a nemzet túlélésére« és a polgárok és a kultúra védelmére utalva, illetve egy állítólagos nemzetközi összeesküvéssel kapcsolva össze a nem kormányzati szervezetek munkáját, megbélyegezné a nem kormányzati szervezeteket, és akadályozná azokat az emberi jogok és különösen a menekültek, menedékkérők és migránsok jogainak védelme terén kifejtett fontos tevékenységeikben.”

Más bűnünk is van: „az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (…) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma nem említi explicit módon a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést, és hogy a család fogalmának alkotmány általi korlátozó meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mivel nem terjed ki bizonyos típusú családmodellekre, köztük az azonos nemű párokra”. Nem bizony, ezt jól látják.

A jelentés szerint egyes politikai szereplők „diszkriminatív megjegyzéseket” tettek a nőkre is… Hogy ez mi lehet? A fene tudja. Csak egy biztos, miközben az Európai Unió vezetése akarata ellenére egyre nyilvánvalóbban kénytelen meghátrálni a józan ész politikáját képviselő magyar kormányzati törekvések előtt, a globalizmus hátráló hívei minden lehetséges eszközzel védekeznek, minden lehetséges hidat felrobbantanak. Mint a németek a háborúban.

Lapszám: