Mókázás

A héten három csoportból is kitiltottak a Facebookon. Mindhárom szkeptikus, nyitott, haladó szellemű csoportnak vallotta magát. Igazából nem is kellett törnöm magam, vagy kötekednem, elég, ha az ember eltérő véleményt fogalmaz meg. A szabadelvű ezt nem szenvedheti, és ilyenkor őrjöng.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A haladó szellemű ember azt állítja magáról, hogy nyitott, pedig a legmerevebb, legbegyöpösödöttebb, és a legkevésbé tudja elviselni, ha valami eltér a megszokottól.

Minden embernek vannak sémái, megszokásai, de amíg a reakciós alapállású ember nem szereti, ha valami eltér az örök értékektől – én egyszer egy CD-boltba visszavittem a Black Sabbath Mob Rules című lemezét, mert telepakolták bónuszokkal, és kértem egy olyat, amin ilyesmik nincsenek –, a libsi ellenben nem szereti, ha valami szembemegy a jelenkorival és a csapból is folyóval.

A reakcióst az bosszantja, ha gyalázzák a hazáját, az istenét, történelmi példaképeit vagy a felmenőit. A libsi előtt nyugodtan lehet ezeket gyalázni, lelkesen vigyorog – akkor ideges, ha ezek nem történnek meg, ami érthető is, hisz mint mondottuk volt, nem bírja, ha valami különbözik attól, ami illik és pillanatnyi aktualitás –, ellenben nem szenvedheti, ha azt feltételezik róla, hogy nem halad a korral.

Épp ezért bosszantani igen egyszerű. Megfigyeltem, hogy a haladó embert sokkal jobban idegesíti és zavarja haladásában, ha nem nagyon elavult dolgot mondanak neki, hanem csak egy kicsit. Az efféle mondatok, mint „állítsuk vissza az inkvizíciót”, nem rosszak, de nem eléggé kiakasztók. Én inkább a következőt javasolnám: „Használjon Skype-ot, és kösse össze az iWiW-fiókjával!”

Ha látjuk, hogy libsi ismerősünk a neten valami videót néz, álljunk meg mellette, s mondjuk: „Ismerkedik a YouTube-bal? Nos, ez egy olyan felület, ahova videótartalmakat töltenek fel és osztanak meg.” Amíg idegesen kikéri magának, húzódjunk hátrébb, mosolyogjunk, majd ha befejezte, jegyezzük meg: „Ha főz még egy kávét, megmutatom, hogy mi az az e-mail.”

Remek móka!

Lapszám: