Talán a pesszimista jóslatoknál is hamarabb jutottunk el odáig, hogy lassan nem múlik el nap Nyugat-Európában bevándorló által elkövetett vérengzés nélkül. Még jóformán fel sem ocsúdtunk a nizzai tragédia után, már jöttek a németországi hírek: a würzburgi vonaton baltával támadó afgán fiatal, aztán a Münchenben lövöldöző iráni ámokfutó, a Reutlingenben machetével gyilkoló szíriai menedékkérő, az Ansbachban robbantó szíriai férfi… Közben pedig a lengyelországi Łódźban egy iraki férfit fogtak el, akinél robbanóanyag nyomaira bukkantak.

Tulajdonképpen lényegtelen, hogy a machetés támadó állítólag szerelemféltésből ölt, a müncheni mészárlást pedig „csak egy pszichiátriai beteg” követte el, nem egy elvakult iszlamista terrorista, a végeredmény ugyanis az, hogy az európai ember lassan legszívesebben ki se tenné a lábát az utcára. Hiszen fél, mert úgy érzi, teljesen mindegy, hogy egy reptérre, egy fesztiválra vagy egy bevásárlóközpontba kell mennie, bárhol áldozat válhat belőle – a rendőrség, a hadsereg, a titkosszolgálat, vagyis végső soron a döntéshozó politikai elit nem képes megvédeni.

A német RTL a müncheni lövöldözés kapcsán azt is bedobta, hogy az elkövető „a neonáci szubkultúrában szokásos” bakancsot viselt, és a külföldieket szidalmazta, s bár erről az információról hamar kiderült, hogy alaptalan, ám igazából ez a forgatókönyv sem lett volna olyan meglepő. Azt is lehet ugyanis tudni, minél több lesz a migránsok által elkövetett bűncselekmény, terrortámadás, annál nagyobb az esélye annak, hogy az európai országok őshonos társadalmainak bizonyos rétegei is radikalizálódnak, s lesznek, akik szintén elfogadhatatlan módon „válaszolnak” a bevándorlóknak… Amire természetesen nem a liberális, migránsbarát propaganda megerősítése a helyes reakció, hanem végre érdemi, hatékony politikai döntések kellenének. De ennek sajnos az uniós elit részéről egyelőre nyomát sem látjuk.

Az elmúlt bő egy hét eseményei azt is megmutatták: az újabb és újabb tragikus események sem térítik észhez az EU vezetőit. Október másodikán Magyarország a lehető legdemokratikusabb módon, népszavazással üzenheti meg: a józan gondolkodású emberek nagy többséggel elutasítják a kvótát s az unió összes többi, elvetélt ötletét a helyzet kezelésére. Mint e heti közvélemény-kutatásunkból kiderül, egyelőre meglepően sokan vannak, akik hezitálnak a részvételt illetően, de van még idő, hogy a következő két hónapban meggyőzzük a bizonytalanokat, rá kell szánniuk ezt a fél órát, és el kell menniük szavazni.

„Márpedig a bizonytalanság és a félelem, amely ma az alappszichológiai jellemzője az európai kontinensnek, megöli a lelket. Ha fél az ember, akkor nem vállalkozik nagy dolgokra, ha fél az ember, akkor védekezik” – mondta tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor miniszterelnök. Számunkra, magyarok számára nem kérdés, hogy európaiak vagyunk – az erős nemzetállamok erős Európájában akarunk élni. Ahhoz, hogy erre reális esélyünk legyen, október másodikán nemet kell mondanunk. Nemet kell mondanunk a kvótára. Nemet kell mondanunk a félelemre és a bizonytalanságra. Nemet kell mondanunk Európa meggyengítésének szándékára. Biztosak lehetünk abban: ha sokan leszünk és elegen, ezzel példát mutatunk, lesznek követőink. És együtt jó irányba tudjuk fordítani a kontinens védtelenül sodródó hajóját.