A minap a HírTV Szabadfogás című fecsegdéjében Wahorn, a hol zenész, hol képzőművész, hol egyik sem, korholóan benyöggintette: a kormány másfél milliárdért olyan Aba-Novák-festményt vett, amelyen Horthy Miklós is látható. „Óh, irgalom atyja, ne hagyj el!”

Utálom az előítéletekben, sablonokban kinyilatkoztatókat, véleménymegmondókat, ítélkezőket, minősítgetőket, amikor tárgyukról fogalmuk sincs. Vagy ha van, még rosszabb. A korholanc és fanyalgonc Wahorn minden bizonnyal semmit sem tud erről az Aba-Novák-pannóról. De mert Horthy rajta van, kötelességének érzi, hogy elítélően nyilatkozzék róla. Szolgalelkűen. Zanzásított agyában négy dolog kulminált hörgentyű­zésekor: 1. Aba-Novák persona non grata – volt, a kommunista hatalom kezdete óta. 2. Horthy rajta van a képen. 3. A kormány azért adott érte egy rahedli pénzt, mert példaképe és bálványa Horthy. 4. Aba-Novák Horthyján keresztül üthetünk Orbánon és a kormányon.

Kérem szépen. Ezek a szabadfogású iszapbirkózók mélységesen bűzhödt tudatlanságban dagonyáznak. Mert ha nem, tiltakozniuk kellett volna társuk badarságból fakadó morgolódása ellen. Írjuk ide tudatlanságuk miatt megszégyenítésként a nevüket: Konok Péter bozontos történész, Csintalan Sándor megmondóember, Puzsér Róbert, a mindent tudó kritikus, Pörzse Sándor, a velük (jobbára) vitatkozó. És egy fölnyalt hajú szőke újságíró. A műsorvezető indifferens, mert nem véleményezheti társait.

Miről is szól ez az inkriminált pannó? A történelmi magyar–lengyel barátságról. És mikor festette ezt a művét a Római iskolához tartozó művész? 1939-ben, amikor a nácik lerohanták Lengyelországot! Ez ellen a tragikus agresszió ellen tiltakozott freskójával Aba-Novák Vilmos. Mégpedig a két nép örök barátságának a jelképes ábrázolásával.

Melyek ezek a jelképek? 1. A sorozat közepén a lengyel és a magyar címer. 2. Közöttük egy középkori lovagi kard­markolat. Kereszt alakú (!), aminek a pengéjét fogva egy lengyel és egy magyar katona mutat föl közösen, mint a keresztet az ördögűző. A pillanat aktualitásának megfelelően a Sátán-Hitlernek. 3. Sok nyitott tenyér a pannón. Ez a tenyérmotívum már az őskori barlangi festészetben a tiltakozás, a tiltás jele, Ausztráliától a dél-amerikai Las Manos barlang tenyérfestmények sorozatáig. Afrikában az őslakosok ma is tenyerüket nyomják kunyhóik frissen tapasztott anyagfalába, a bejárat fölé, jelezve: „vissza rabló, ez az én tulajdonom!” 4. Magyar és lengyel közös történelmi személyek sorozata. Többek között Ulászló, Báthory, Sobieski, Bem apó, Piłsudski. (Összetett mondandójú személy. Az első világháborúban együtt harcol a magyar katonákkal. Majd németellenessége miatt letartóztatják. Ő a szabad és független Lengyelország első köztársasági elnöke.)

De hogyan került e sorba Horthy? Úgy, tudatlan tökkelütöttek, hogy ELLENTMONDOTT HITLERNEK, amikor közös katonai támadásra szólított föl a lengyelek ellen. Ezzel sok százezer lengyel katona életét mentette meg. Befogadta a lengyel menekülteket. A lengyel katonákat külföldre menekítette, ahol megszerveződött a nácik ellen harcoló hadsereg. Horthy tehát keményen beleszervült a közös lengyel–magyar hősi múltba. Ezt tagadjátok le, tébolyult hazudozók? Mivel 1945 után az a szovjet szállt meg bennünket, amelyik 1939-ben Hitler szövetségese volt, 1990-ig tilos volt fölemlegetni ezt a tényt, ezt az ellenállást, ezt a művészt és ezt a művet is. Persze Horthyt is tilos volt elismerően említeni. De ki tiltja ezt most meg Wahornnak és a többi okosoncnak? Valaki biztosan.