A legutóbbi hónapban a wilkommenskultur a legprovokatívabb fokozatra kapcsolt Németországban. Merkelhez és kormányához képest még kis úttörő sem az Orbán-kormány kampánygépezete, csak épp ellenkező előjellel. Miközben szerte Európában lassan mindenki elfogadja a száraz tényt, hogy sajnos a bevándorlással, migrációval, menekülthullámmal bizony a terrorizmus veszélye is megnőtt az öreg kontinensen, s már a bajor belügyminiszter is nyíltan kimondja, hogy Németországba megérkezett az iszlám terrorizmus, akkor Merkel asszonyság a migránsrábeszélő kampányának újabb hullámával önti nyakon Németországot. A Berlintől Hannoverig, Münchentől Kölnig kitett plakátokon az áll, hogy: „Ez a föld védelmet adott nekem. Most védjük együtt”, illetve: „Integráció, ami mindenkin segít.” Majd jön az egész integrációs kampány kulcsmondata: „Németország képes rá!”

A többi plakát a maga neoliberális bárgyúságával meg úgy tesz, mintha a német társadalom a 80-as évek elejének török bevándorló, vendégmunkás-időszakát élné, és nem azt mutatja, hogy Kölnben szilveszterkor közel ezer migráns randalírozik és erőszakoskodik. Úgy tesz a migránsrábeszélő kampány, mintha Németország gazdasági, társadalmi fellendülése csak és kizárólag azon múlna, hogy muszlimok, színesbőrűek milliói benyomulhatnak-e vagy sem az országba, miközben még a második és harmadik generációs muszlim fiatalok sem tudtak integrálódni a nyugati civilizációba. Úgy tesz a német migránsrábeszélő kampány, mintha az elaggott német társadalmat csakis a motivált, képzett muszlim munkaerő menthetné meg jólétében, s mintha az analfabéta, tanulatlan százezrek helyett csupa nemzetközi szakmai kiválóság érkezett volna az elmúlt években, s kiváltképp 2015-ben Németországba az újkori, ellenőrizetlen népvándorlással.

Az egyik plakát egy szerelőműhely pillanatképe – természetesen gondosan beállítva –, amelynek hátterében egy német (fehér) szaki áll, míg a kép középpontjában, elöl egy migráns (barna) fiatal épp egy mesterfogást gyakorol szimpatikus mosoly közepette. A kép infografikája szerint a barna migráns fiú német nyelvtudása még nem tökéletes, de az integráció mindenkin segít. Vagyis a plakát üzenete: ő dolgozik nekünk, mi meg tanítsuk németül, és legyünk elnézőbbek a nyelvtudás hiánya miatt.

Egy másik plakát ugyanerre a sztereotípiára játszik. Idősebb fehér pilóta vagy katasztrófaelhárító mellett ott van a fiatal barna bőrű migráns, vagy migráns hátterű fiatal, aki feszülten koncentrál arra, hogy nagyon megvédje a német társadalmat bárminemű fenyegető veszélytől.

Majd jön a migránsrábeszélő kampány legideáltipikusabb plakátja: elaggott német nyugdíjas férfi tolókocsiban, akihez kedves, fiatal és szép pakisztáni vagy szír nővérke hajol oda kezét megfogva, mire az öreg arcán szinte angyali mosoly jelenik meg, hogy vele egy ilyen gyönyörűség, kellem és báj foglalkozik nyugdíjas éveiben. Majd jön a mindenütt visszaköszönő szlogen: „Integráció, ami mindenkin segít! Németország képes rá!”

Ahogy a magyarországi plakátok világosan megmutatják a magyar kormány világlátását, társadalmi filozófiáját, kulturközeg-felfogását és jövőbeli társadalomképét a migrációval kapcsolatban, annyira leplezetlenül jelenik meg a Merkel-kormány világlátása is a német plakátkampányban.

Az elöregedett német, netán kereszténynek tartott társadalomnak egyetlen kiútja van a jólétben való fennmaradásra, ha munkára fogható muszlim fiatalokkal tölti fel társadalmát. Ennek alapja pedig a toleráns integráció, amelynek kezdetben vannak nyelvi nehézségei, de azokon könnyen túl lehet lendülni szakértelem, tolerancia és segítőkészség mellett…És majd élnek együtt boldogan, amíg meg nem halnak.

Valahogy ilyen világlátással fogadott be lakásába egy szegény takarítóférfi három afgánt, akikkel a salzburgi pályaudvaron találkozott a vécében, s hogy szerencsétlenek ne ott tisztálkodjanak, hát elhívta magához őket a jó szándékú 30 éves fiatalember. Aztán az afgánok a lakásán megkötözték, megverték, elvették pénzét, bankkártyáit, megfürödtek, felvették invitálójuk ruháit, majd – hogy világosan látszódjon az integráció másik oldala is – búcsúzóul agyonverték vendéglátójukat. Igen. Megölték a befogadójukat.

Ők, a jól képzett, motivált, segítő jobbot nyújtó migránsok!

És már hallom a sok liberális sikítozót, hogy már megint micsoda dolog, egy esetből – uszító módon – következtetéseket levonni minden migráns muszlim esetében.

Hangsúlyozom: nem következtetés levonása végett hoztam fel a szörnyű salzburgi tragédiát, hanem pusztán példaként arra, hogyan járt egy migránssimogató propagandán szocializálódott, egyébként szerb származású, jó szándékú keresztény három vadállat migránssal, akiknek vadállati voltát egy pályaudvar toalettjében nem lehetett felmérni. Ennyi.

Merkelék tehát teli torokból hirdetik szerte Németországban, hogy az „integráció, ami mindenkin segít! Németország képes rá!”, s jottányit sem akarnak visszalépni abból az alapállásból, amit 2015 nyarán felvett a CDU–CSU–SPD koalíciós kormány.

S mindehhez egy új politikai elem is társul 2016 júliusától a német pártéletben. Megjelentek ugyanis Merkel pártjában a muszlim kereszténydemokraták.

És mindez nem vicc! És nem is valami kafkai abszurd, hanem ez maga a normalitás mentén felfoghatatlan német politikai neorealizmus, s a politikai deformitások, abnormalitások mintapéldája.

Igen, úgy tűnik, hogy a Merkel vezette CDU képes erre! Képes arra, hogy MIDU (Muslime in der Union), vagyis Muszlimok az Unióban – mármint a kereszténydemokrata unióban – néven muszlim csoportosulást hozzon létre a CDU-n belül. Az egyelőre 30 fővel útjára induló alakulat tagjainak önmeghatározása szerint konzervatív szunnita muszlimok, akik ennek megfelelően fejkendőt viselő nőkből és vallásos muszlim férfiakból verbuválódtak, akik első ülésük végén mint újdonsült kereszténydemokraták, na mivel üdvözölték egymást és kereszténydemokrata pártjuk vezetőit?

Természetesen: „Allahu akbar” felkiáltással! És a CDU teljes imbecillitást tanúsító német vezetősége tapsolt nekik, s már arra gondoltak, vajon hány muszlim szavazatot is nyernek ezzel a következő választásokon. Arra gondoltak, ez ám döfi! Na, most jól megmutattuk, hogy mi a keresztényi pártbefogadás! Az iszlám pedig gondolkodás nélkül furakodik be majd minden német keresztény intézménybe és követeli meg magának a „muszlim tagozat” alapítását. És persze megint lehet jönni azzal, hogy miért is ne? Ez olyan szép, olyan demokratikus!

De esztelen. Nem normális. Pontosabban csak abban az értékrelatív világban van létjogosultsága, amelyben minden értéknek számít, s annak az ellenkezője is. De legalábbis minden minimum az integrálódás, bevonódás, feloldódás eszményített állapotában leledzik. Kereszténydemokrata muszlimok ott vannak, ahol már nincsenek a kereszténydemokráciának teleologikus sarokpontjai, ahol a keresztény papok homoszexuális házasságokat kötnek, és ahol az önfeladás, sőt önfeláldozás parttalan, meghatározatlan és univerzális eszmei katyvasza felülkerekedett a kereszténység valódi tanain és kultúráján.

A CDU muszlim csoportjának szóvivője, a 25 éves Cihan Sügür magát „szociálismédia-aktivistának” tartja és nevezi.

Na, az meg micsoda? Mert a politikai kommunikációs szakirodalom nem nagyon bővelkedik e funkció leírásában. Nyilván ez is valami olyan funkcionális torzszülött, mint amit képvisel, mint amilyen maga a kereszténydemokrata muszlim. Vagy, hogy érthetőbb legyen, valamilyen propagandista ügynököt jelent, aki világos muszlim célok mellett hirdeti a politikai keresztény torzszülöttség kiválóságát. Ez a drága, szociálmédia-aktivista Sügür első nyilatkozatában nem is rejtette különösebben véka alá ügynök-propagandista tevékenységét, s rögtön azt nyilatkozta, hogy elfogadja, furcsának tűnik a muszlim szerveződés egy kereszténydemokrata pártban, de ők nem is a keresztény hitet, hanem a szabadelvű-demokratikus alapvetéseket vallják.

Bravó! Oh, hát ez milyen szép és milyen jó! És lám, milyen igaz! Sügür – őmuszlim töröksége – rögtön hozzá is tette, hogy pont azért, mert ők elkötelezett demokraták, nagyon fontos, hogy kiálljanak Erdogan török elnök demokratikus rendszere mellett. Amellett a demokrácia mellett, amelyikben most épp halálra vernek semmilyen puccsról nem tudó kiskatonákat, amelyikben 15 ezer tanárt, közel háromezer bírót és ugyancsak több ezer állami alkalmazottat bocsátottak el, és vettek eljárás alá. Azt a demokráciát veszi védelmébe az újdonsült német muszlim kereszténydemokrata, amelyik demokráciában ezekben a napokban végleg felszámolják a gondolat-, vélemény-, sajtó-, és szólásszabadságot, s ahol a demokrácia védelme érdekében pont a demokratákat börtönzik be. A Preussische Allgemeine német lap a MIDU alakulása kapcsán jelezte, hogy a csoportosulás leginkább Erdogannal szimpatizáló konzervatív németországi törökök köréből verbuválódik, és az Erdogan-párt AKP-je is nyíltan felbukkan a szerveződés körül.

Az egyre agresszívabb muszlim nyomulásnak nemcsak az új népvándorlási hullám ad jó táptalajt Németországban, hanem az a belpolitikai kényszer is, hogy immár a liberális bevándorlás- és betelepítéspolitikának köszönhetően közel négy és fél millió muszlim szavazója van Németországnak. A pártverseny logikája pedig ekkora tömeget már nem hagyhat figyelmen kívül. A muszlimok körében eddig hagyományosan nem volt népszerű a nemzeti, keresztény programot hirdető CDU–CSU-pártszövetség. Az új idők szavát meghallva mostantól viszont muszlim tagozatával akarja maga felé csalogatni a CDU a muszlim szavazók tömegeit. A német kereszténydemokrácia új korszakába lépett a muszlim kereszténydemokraták megjelenésével.

Nosza: Allahu akbar!