Nagy idők jönnek

Bencsik András

2002-ben mi is tüntettünk. Ott voltam az Erzsébet hídon, emlékszem, Makovecz Imre is megjelent, közelről nézett farkasszemet a rendőrökkel. Aztán hazamentünk. De rettentően nehéz volt elviselni a vereséget. Számolgattunk, elemeztünk, városi legendák keringtek a csalásokról. Végül a polgári körök mozgalma segített elviselni a vereséget. Magunkévá tettük a mágikus mondatot: „továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében.” A szeretet és összefogás erejével négy év alatt a Fideszből hatalmas néppárt lett.

Olyan erős, teherbíró politikai közösség jött létre, amelyik gond nélkül elviselte a 2006-os fiaskót, a visszatérés reményének elveszítését, a Gyurcsány-klán bosszúját, a rendőrterrort. Teher alatt nő a pálma. A jobboldal gyakorlatozott és készült. A 2010-es visszatérés után a 2012-es Békemeneten vált láthatóvá a szeretet és összefogás ereje. És ez az erő azóta sem lankad, tartja magát, sőt kiárad a határokon túlra is, most harmadszorra is kétharmados győzelmet érve el.

Soha még ilyen sokan nem mentek el szavazni, és ebben már benne voltak a határon túli, visszafogadott magyarok is. Soha ilyen sokan nem szavaztak a Fidesz–KDNP-re. Érdemes felidéznünk a hivatalos végeredményt. Fidesz–KDNP (49,27 százalék) 2 millió 824 ezer 206 szavazat. Jobbik (19,06 százalék) 1 millió 92 ezer 669 szavazat. MSZP–Párbeszéd (11,91 százalék) 682 ezer 602 szavazat. LMP (7,06 százalék) 404 ezer 425 szavazat. DK (5,37 százalék) 308 ezer 068 szavazat. Levélben szavazásra jelentkezett 378 ezer 449 fő. Levélben szavazott 225 ezer 471 fő. Ebből a Fidesz–KDNP-re szavazott (96,24 százalék) 216 ezer 120 fő.

Itt álljunk meg egy pillanatra. A körülbelül tízmillió magyarországi magyarból 8 milliónak van szavazati joga. Közülük 5 millió 731 ezer 185 ember szavazott, a szavazásra jogosultak kis híján 70 százaléka. A határon túli magyarok közül a múlt év végén vette át az egymilliomodik ember a magyar állampolgárságot. Következésképpen, hasonló demográfiai összetételt feltételezve, körülbelül 800 ezer magyarnak van választójoga a határokon túl. Közülük 378 ezer 449-en regisztráltak, és ebből 225 ezer 471 szavazott. Ez a határon túli szavazásra jogosultak 28 százaléka.

Sok ez vagy kevés? Sok is meg kevés is. Sok, hiszen négy éve még kevesebb volt, és türelmesnek kell lennünk a határokon túl élő állampolgárokkal, mert a számukra még nincs meg az a történelmi tapasztalat és bizonyosság, amivel a határokon inneni szavazók már rendelkeznek. Ráadásul ők formálisan nézve egy másik ország politikájához szólnak hozzá, miközben a maguk országában élik a trianoni döntés következtében megváltozott életüket.

Kevés azonban, ha azt az erőt nézzük, amivel rendelkeznek. Ha a szeretet és összefogás ereje csak arra lett volna képes, hogy a reménybeli 800 ezernek legalább a fele elmenjen, regisztráljon és szavazzon, akkor egészen bizonyos, hogy első számú ellenségük, a Demokratikus Koalíció, amely nyíltan fenyegeti őket, kiesik a parlamentből, és politikai értelemben megsemmisül. Nem lehetetlen azonban, hogy a DK-val cinkos MSZP–Párbeszéd is elbukik a 10 százalékos bejutási küszöbön…

Mi a tanulság? A nemzet lelki és szellemi egyesítése csak elkezdődött, ezt folytatni kell. Meg kell ismertetni határokon túli testvéreinkkel a maguk erejét, és az erőből fakadó felelősség súlyát is. Ne legyünk türelmetlenek, de legyünk elszántak és szívósak ebben a munkában. Nagy idők jönnek.

Lapszám: