Gyurcsány Ferenc kvótakampányt nyitott és kvótanépszavazási esélyeket latolgatott szeptember 2-án. A Nagy Kalandorról már régen írtam, hiszen azon kívül, hogy 2014-ben az utolsó pillanatban bevették a baloldali összefogási buliba, majd mára stabilnak tűnő öt százalék fölötti eredményt produkál pártjával, a Demokratikus Koalícióval, ezen kívül számomra vele semmi érdemleges nem történt, amiért érdemes lenne tollhegyre tűzni. Igazából most sem történt különös, azért mégis fontos megvizsgálni az ő álláspontját, mert talán ő és a családja az egyetlen Magyarországon a pártpolitikai szereplők közül, akik liberális oldalról komolyan vették a migrációs hullám „Willkommenskultur” ideológiáját.

E téren pedig személyesen is példát mutatott – a sok kereszténynek – abból, hogy miként kell, vagy inkább kellene kézen fogni egy-egy migránscsaládot – mondjuk a Keleti pályaudvarról – és hazavinni egy jó vacsorára, bebújtatni a jó meleg, puha ágyba. Vagyis Gyurcsány e téren tényleg megteremtette magának a balliberális megmondóember szerepét, mondjuk az örökösen csak sunnyogó MSZP-politikusokkal szemben, akik ha bármilyen kérdést kapnak ez ügyben, mondjuk hogy melyik városokban és hol szállásolnák el a migránsokat, akkor ők válaszként csakis Mészáros Lőrinc jachtjára gondolnak valahol lent az Adrián.

Velük szemben a Nagy Kalandor legalább afrikaiakkal és afgánokkal hált az Apró-villában, s maga etette a kis fekete gyerkőcöt, mintha Teréz anyától tanulta volna Kalkuttában.

Vagyis Gyurcsány egyszerűen hitelessé tette magát a liberális bevándorlást pártolók oldalán, így egy országos migráns­kvóta-vita közepette egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a véleményét és érveit. Na, nem azért, mert körmöt rágva nézte az ATV-t a fél ország, hogy élőben láthassa a volt miniszterelnök értékelését, s ettől tegye függővé az október 2-i részvételét vagy otthonmaradását a kvótanépszavazás kapcsán. Pusztán azért, mert tényleg érdekes Gyurcsány beszélői helyzete, akkor, amikor tudja, hogy biztosan egy szűk kisebbség nevében beszél csak, és mégis fenn kell hogy tartsa a következetesség látszatát a migránsok befogadása kapcsán.

Minimax játékhelyzetét, amelyben a játékos mindig a minimális veszteségre törekszik, a Nagy Kalandor alapvetően jól oldotta meg – a tőle megszokott állogikus, és egymásból nem következő állítások keverésével. De gondosan kerülve mindazon kérdéseket, amelyekről sem ő, sem Európa liberálisai, migránssimogatói nem szeretnek beszélni. Nem esett szó a biztonság kérdéséről, sem a terrorizmus kockázatáról, sem a kultúrák integrálhatóságáról és egyetlen más kérdésről sem, ami miatt Európa keleti része, és immár Ausztria, Németország teljes tartományai is úgy érzik, hogy nem lehet tovább engedni a muszlim népvándorlást.

De akkor mégis miért mondom, hogy feladatát alapvetően jól oldotta meg Gyurcsány? Azért, mert nem mondott semmi olyat, amivel maga ellen hangolta volna a baloldali szavazóközönséget, amelyik egyébként teljesen egyetért a kormánypolitikával, hogy le kell zárni a határokat. Panelszerűen szidta a kormányt és Orbánt, ami mindig kedves a balib-szoci szavazóközönségnek, hitet tett Európa mellett, ami már 25 éve trendi a magyar politikai mainstream piacon, és azt az egyetlen kényelmes pozíciót vette fel népszavazás ügyében, ami a szocialisták mellett számára is a halovány győzelmi pozíciót jelenti: a távolmaradásra buzdítást és az esetleges érvénytelenségvárást. Ez maga a gyurcsányi minimax helyzet, amihez képest mondom, hogy a Nagy Kalandor megoldotta kényszerű feladatát.

De nézzünk egy-két panelt! Gyurcsány szerint a kormány a népszavazással bezárkózásra ítél bennünket, elhiteti, hogy egyedül vagyunk, hogy mindenki ellenünk van. Elhiteti, hogy a bevándorlás miatt eltűnik a keresztény Európa – hangsúlyozta a Kalandor. A DK ezzel szemben úgy gondolja, Magyarországot éppen az tette naggyá, hogy képes volt más kultúrákat és más hiteket beilleszteni a sajátjába, ettől gazdagodott, nem szegényedett.

Nos, a kunok részleges kivételével csakis szilárd keresztény kultúrkörből engedtek be Magyarországra más népeket, csakis keresztény és fehér civilizációk erősítették a magyar sokszínűséget. Legtávolabbiak ezek közül az örmények voltak – mint első keresztény államisággal rendelkező népcsoport –, akik már akkor is a muszlim porta elől menekültek. A zsidóság asszimilációjáról és európai kultúrkörépítéséről meg Gyurcsány Ferencnek személyes tapasztalatai is vannak.

Ezen kívül milyen más hiteket integráltunk? Milyen más civilizációk – mint a keresztény-zsidó civilizációs kör – építettek minket? Megszállni megszállt! A muszlim világ. De se ők minket, se mi őket integrálni nem tudtuk. 150 év alatt sem.

Aztán Gyurcsány azt fejtegette, hogy „az álnépszavazás értelmetlen, mivel Magyarország már döntött, illetve maga Orbán Viktor döntött hazánk helyett, amikor a kicsi kezével az Európai Tanácsban február 20-án aláírta azt a közös döntést, amely valamennyi tagállam számára kötelezővé teszi a bevándorlók befogadását.” Nos, ez igaz. De az, hogy gyávaságból, tehetségtelenségből indított ellentételezés lenne a kvótanépszavazás orbáni kezdeményezése, amivel az országot a saját csapdájába csalja? Na, ne!

Nos, akkor tisztázzuk: miniszterelnöki tehetségtelenség az volt, amikor Gyurcsányt simán lépre tudta csalni Orbán a szociális népszavazáskor 2008-ban, amikor a szocialisták elengedték a Fidesz kérdéseit, csak azért, hogy a Lisszaboni Szerződést ők is megszavazzák. Szóval ez a balfácánság, nem az, hogy Orbán rájött február 19-én Cameron esetéből, hogy a népszavazás az egyetlen eszköz, amitől retteg Brüsszel, mint ördög a tömjéntől… Ez – Gyurcsány aláírásra tett kijelentésének tényszerűségét elfogadva – inkább színjeles machiavellizmus, mintsem gyáva tehetségtelenség.

Arról a részről, hogy „Európa mi vagyunk!”, ne beszéljünk. Ahogy szoktam mondani, ez „Ülj le, egyes!” kategória! Ám, az a rész, ahol Gyurcsány hangosan nekimegy a Fidesz vezetésének, a mutyikat, lopásokat, EU-s pénzek lenyúlását hangsúlyozza, az azért nem semmi… Mármint a politikai tény nem az, hogy ilyet 2016-ban egy „nagy elszámoltatás” „itt az idő”-s Fidesz-kormány-időszak után Gyurcsány kiabál hangosan. Hitték volna 2010-ben? Hogy a baloldal beszél majd 2016-ban „ellopott EU-s pénzekről”, hogy az RTL klub esti híradójában hol egy adriai milliárdos villa, hol egy adriai milliárdos jacht, vagy épp fideszes off shore kötvénykereskedők, kaszinóprivatizálók és urambátyám milliárdos kölcsönök lesznek a vezető hírek?

Én nem! És nem is ezért írtam hétről hétre e hasábokat! De azért aztán végképp nem, hogy a 2004-es kettős állampolgárság népszavazásának ellenzője, 2006 őszödi beszélője, az ’56-os forradalom 50. évfordulójának szétveretője, a szemeket kilövető, gumibotoztató Nagy Kalandor majd azzal rejti a maga történelmi bűneit egy kis párt kis hajóján, de országos nyilvánosság előtt 2016-ban, hogy a jobboldali kormánypárt vezetése korruptabb, mint amilyen az övé volt.

Na, ez azért minimum arcátlan, de annál jobban fáj – nem tudom, hogy önök, hogy vannak vele? És hogy Moszkva és Ankara helyett mégiscsak Brüsszelre és Párizsra kellene vessük a szemünket? Igaz. Csakhogy, ha ma arra vetjük, akkor muszlim „no-go” zónák százait látjuk, iszlám terrorizmust, ami hol a harmadik generációs integrálatlan muszlim fiatalokból, hol a migrációval most beözönlött muszlim iszlamisták köréből táplálkozik.

Azt látjuk, hogy amiről Gyurcsány beszél, az a bizonytalan társadalmi kísérletezés normává emelését jelenti egy már rég megbukott multikulturalizmus jegyében. Azt látjuk, ha szemeinket Bécsre, Berlinre, Párizsra, Brüsszelre vetjük, hogy a bevándorlók kevesebb mint 17 százaléka jár az ingyenes nyelvórákra, azt látjuk, hogy naponta jönnek a hírek a muszlim férfiak által elkövetett, fehér nők elleni erőszakról. Azt látjuk, hogy sem hitben, sem kulturális mintában nem integrálódni jöttek ezek a milliók Európába, hanem élni a maguk mintái alapján az életüket.

A Nagy Kalandor – mint jó kalandor – persze minderről meg sem nyikkant. Az, hogy egy sikeres népszavazás azt jelenti-e, hogy a Brexithez hasonló helyzetbe kerülhet a magyar politika a kilépés népszavazása kapcsán, nem igaz. Ha pedig netán erre az útra lépne az Orbán-kormány, aminek vajmi kevés esélyét látom ma, akkor ahhoz lesz szava a nemzeti értelmiségnek is, ahogy máris jelzem: jómagam ádáz ellensége lennék annak a politikának, amelyik ki akarná vezetni Magyarországot az EU-ból, addig, amíg pont olyan kérdéseket nem akarna hatalmilag elragadni a tagállamoktól, mint hogy akar-e nagy számú muszlim kisebbséggel együtt élni vagy sem.

S pont ezért fontos e népszavazás, hogy jelezzük Brüsszelnek: mi magyarok önállóan akarunk ebben dönteni – s csak halkan jegyzem meg, február 20-án is így gondoltuk.

És aztán jött a nagy következtetés. Ha a népszavazás elbukik, vagyis nem lesz érvényes, akkor „Orbánnak mennie kell!” – mondta Gyurcsány, mire Vadai Ágnes mosolyogva kéjesen felsóhajtott, mintha egy nagy fekete migráns vette volna karjaiba.

Nos, ezt nem Gyurcsány fogja megmondani – hála istennek! Egy érvénytelen népszavazás csak azt mutatja meg, hogy olyan törvény kéne, amelyikhez nem kellenek kopaszok a népszavazás megakadályozásához, ha az kellemetlen a hatalomnak, és azt mutatja meg, hogy a hiperaktív jogalkotás legnagyobb veszélye az, hogy az idő múlásával visszafelé sülhet el – de erről már Platón is értekezik a Törvényekben.

Ha meg mégiscsak érvényes és eredményes lesz és a „nem” szavazatok győzelmét hozza október 2.? Nos, akkor Gyurcsány portyázhat megint a magyar ugaron, hogy hol, milyen leeső szavazatokkal tudja majd bevinni magát és pártját a 2018-as parlamentbe. Mindezzel együtt, a morális imbecillitástól eltekintve: hármas alát adok a nagy kalandornak.