Vigyázz, ne higgy a látszatnak! Most éppen úgy tűnik, hogy Botka László megőrült. Idehaza ugyanis nem lehet olyat mondani egy választási kampányban, hogy „lebontom a kerítést”, magyarán: elárasztom migránsokkal az országot. Mert egy ilyen ígéret nem más tulajdonképpen, mint politikai öngyilkosság.

Márpedig Botka, akit sohasem az intelligenciájáért tisztelt a környezete, elkövette ezt a harakirit. Ráadásul pont akkor, amikor az MSZP saját feltámadását igyekezett előkészíteni, nagy reménykedések és ábrándok közepette. Botka viszont visszalökte a pártot a semmibe…

Igen, ez a látszat, amelynek azonban igen kockázatos dolog felülni. Valójában nem a magyar választóknak üzent ominózus ígéretével Botka László. Miért is üzent volna? Még a baloldali szavazók többsége is egyetért az Orbán-kabinet migránspolitikájával, így tehát a határon emelt kerítéssel is. Elég nehéz elképzelni, hogy nyugdíjas oroszlányi vájárok olyan idegeneket öleljenek boldogan a keblükre, akik a „potyáért” nyomulnak Európába, nem a csákányért.

Botkának is tudnia kell, hogy az MSZP története véget ért, a hazai „kaviárbaloldalnak” épp a kaviárt kellett volna elhagynia ahhoz, hogy a párt talpon maradhasson. Nehéz ugyanis hitelt adni egy olyan miniszterelnök-jelölt szavainak, aki igazságosságról és egyenlőségről beszél, miközben harmincmilliós autóval közlekedik, és másfél milliós karórát visel. Ráadásul arra sem képes, hogy tisztességesen kitöltsön egy vagyonnyilatkozatot…

A kerítéses üzenet a globalizmus hatalmi központjainak szólt. Méghozzá elég konkrét és érthető módon: segíts a hatalomba, és én máris megteszem, amit kérsz. Azaz megnyitom újra a migráció balkáni útvonalát. Ki gondolta volna, hogy ennyire egyszerű tud lenni egy politikai üzlet. Nem több annál, mint amikor az örömlány megállapodik a kuncsaftjával.

Botka brüsszeli látogatása már nem más, mint a magyar kormánybuktatás előkészítése. Sorossal persze. Inkább azon csodálkozhattunk volna, ha nem épp most, Botkával egy időben érkezne az Európai Bizottsághoz a pénzember. Bizony az összeesküvés-elmélet szóösszetételben az összeesküvésé lett a dominancia. Csak feltételezni lehet, remélhetőleg nem alaptalanul, hogy a magyar kormány és segéderői nincsenek meglepve. Mert semmi sem kínosabb egy meglepődött harcosnál.

Amit Botka tesz most, annak megvan a maga előzménye. Göncz Árpád mint köztársasági elnök arról beszélt az olasz La Stampának 1993-ban, hogy „veszélyben van a sajtószabadság” a jobboldali kormány alatt, és a cikk alcíme úgy szólt: Európa, segíts! A közvélemény úgy értelmezte, hogy egyenesen az amerikai tankokat akarja behívni, na persze azokat, amelyek Európában állomásoznak…

És arról sem szabad megfeledkezni, hogy amikor az EP-ben járt Orbán Viktor 2012 elején, akkor az EP baloldala szinte egy emberként vágta a képébe heves szócsata után, hogy mindent megtesz a megbuktatásáért. Úgy érzik, most eljött az idő…

Lengyel László közgazdász, a szocialista miniszterelnök-jelölt tanácsadója sem habozott, üzenete előbb kiért Brüsszelbe, mint maga Botka László. „Pénz kell, gyerekek!” – fogta szaván most az Európai Parlament baloldalát Lengyel László. A közgazdász mindig is bizarr kapcsolatban állt a tallérokkal, úgy is mint pénzügyi elemző, s úgy is mint politikai, gazdasági tanácsadó. Ellenzéki szakértőként felajánlotta szolgálatait az Antall-kormánynak, persze szép honoráriumért. Egyetlen kikötése volt csak, hogy maradjon titokban az együttműködés, a sajátjai ne tudjanak meg róla semmit.

Kicsit fura egyébként, hogy pont Botka László lett a kiszemelt helytartó, de ezek szerint nem volt más, brüsszeli utazása egyfajta alaposabb bemutatkozás is egyben. A terv, amit az Orbán-kabinet megbuktatására előkészítenek, körmönfont voltában is végtelenül egyszerű. Első pont: nincs választás jövőre, mert voksolással nem lehet leváltani az Orbán-kormányt. Második pont: súlyos belpolitikai feszültséget kell generálni Magyarországon. Harmadik pont: polgárháborús fenyegetettségben nem lehet parlamenti választást tartani, tehát Brüsszel, illetve a globalista hatalom jelöl ki majd új kormányt a krízis megoldására.

Helyben is vagyunk, ezt a forgatókönyvet alkalmazta a globalizmus legutóbb Ukrajnában, és erre számíthat hazánk is. És mindezt a demokrácia védelmében teszi majd az arctalan világelit, ami cinizmus tekintetében párja annak a hitleri kijelentésnek, amikor a Führer azt mondta magáról, hogy ő voltaképpen kolosszális humanista.

Meglepő egyébként, hogy a magukat már csak pozíciójuk okán is hiperintelligensnek tartó világhatalmi csoportok csupán sablonos és egysíkú megoldásokra képesek, noha nyilván létre lehetne hozni valamilyen jól működő globális integrációt nemzetállami alapokon is. A paradoxon feloldásához persze nem Soros-féle kalandorok, hanem igazi zsenik kellenének.

Nem vagyunk hülyék, pontosan tudjuk, hogy 2600-ra világállam lesz a Földön. A kérdés csak az, hogy miként jön létre, és hol lesz benne a magyarok helye? Addigra már nem is lesznek magyarok, válaszolná kapásból Botka László. Fogadjuk el végre, nincsenek véletlenek. Az sem lehet az, hogy a szocialista miniszterelnök-jelölt brüsszeli turnéjával egy időben erősen megnőtt a migrációs nyomás a déli határvonalon.

Most az is elgondolkodik a teendőkön és a különleges kihíváson, aki amúgy szívből utál minden hivataloskodó fontoskodást, adminisztratív korlátozást. De kell hogy legyen határa annak, mit engedhet meg magának egy politikai erő. Eladhatja-e az országot bárkinek is, csak hogy hatalomra kerülhessen? Egy „nemzeti minimumnak” nevezett kódex a törvény erejével tilthatná ezt. A lehető legkonkrétabban kellene kimondania a Magyarországon politizáló pártok „kutyakötelességét”, a hazafias elkötelezettséget, a nemzethez való hűséget. Különben minek működnének itt? Először 1989 végén került szóba, hogy szükség lenne egy ilyen, konszenzusos alapon megalkotott szabálygyűjteményre. De azóta is csak beszélünk róla…