Hallottak Parászkáról? Ő a legszórakoztatóbb libsi humorista. Erdélyi újságíróféle, mert ugye a Heti Hetes lelkisége nem áll meg a trianoni határoknál. Ahol magyar közösség él és virul, oda egy darab biztos kerül. Oda juttatnak egyet.

A Népszabadságnak nyilatkozott nemrég Parászka Boróka.

„(NOL) – Mi az, ami annyira zavarja a magyar kormány politikájában?

(PB) – Ahelyett, hogy az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselné, alapvető emberi és kisebbségi jogokat sért. Nem hátország, nem támasz, hanem veszélyforrás.

(NOL) – Sokan felháborodnak, ha egy napon emlegetik az őshonos kisebbségeket a bevándorlókkal.

(PB) – Őshonos a rackajuh meg a békaliliom. Az emberek – emberek. Én mint kisebbségi úgy tudom és ahhoz tartom magam, hogy sem faji, sem nemi, sem etnikai vagy vallási alapon senkit megkülönböztetni, hátrányos helyzetbe hozni nem lehet.”

Akkor most a Boróka poénját lefordítom más nyelvekre.

„Én úgy képviselem a Ferencváros ügyét, hogy nem teszek különbséget Fradi és Újpest közt”. Vagy: „Én úgy köszöntöm fel az édesanyámat anyák napján, hogy nem teszek különbséget az anyukám meg a szomszéd utcában lakó vadidegen ember anyukája közt.”

No de várjunk, van itt még példa. Az előbbiek, lehet, nem érik el egy vérbeli liberális ingerküszöbét. Az anyuka az olyan családos dolog, eléggé avítt, régimódi; szülni is szélsőség, közel áll „a nők vissza a konyhába”-féle mentalitáshoz, a Fradi meg eleve gyanús. Legyen ez! Ez már olyan jó kis férfielnyomásos példa, talán be tud férkőzni egy libsi szürkeállományába is:

„Én úgy képviselem a hitvesi hűséget, hogy nem teszek különbséget aközött, hogy a feleségemet csókolom meg vagy a titkárnőmet.” Van még jobb: „Én úgy képviselem az antifasizmus ügyét, hogy nem teszek különbséget náci és antináci közt.”

Hagyja a csudába a Sas-kabarét! Vadásszon Boróka mondataira! Higgye el, megéri!