A múltkorjában már megidéztem önöknek Udo Ulfkotte könyvét a német múlt súlyos, tragikus epizódjáról. Azt a részt, amelyben a régi Németország utat vesztésének az okáról, személyi felelősségekről értekezett. Most a mai Németország utat tévesztéséről idézem meg őt.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A mai tévedések sorozatának az okait az újságírókban, a politikusokban látja. „Arrogáns”, „nagyképű”, „öntelt alakok”, akik „fütyülnek az igazságra.” Ez a kis „véleményformáló elit” pimaszul azt állítja: „Mi mindent jobban tudunk. Azt szeretnék elérni, hogy a nyilvánosság előtt csak az ő véleményük számítson. De az embereknek már elegük van abból, hogy bűntudatot keltsenek bennük. Egyre többeknek van elegük az antirasszisták rasszizmusából, és a toleránsok antitoleranciájából.”

Mintha e sorokat Magyarországon írta volna egy magyar. Őrület. Úgy látszik, ami Magyarországon van, világjelenség. Mi talán előbbre tartunk a tekintetben, hogy nemcsak egyre többen vagyunk a bűntudatot arrogánsan gerjesztők ellen, hanem úgyszólván már minden honfitársam halálosan unja a rákényszerített meakulpáztatást! Már ha épeszű és lélekben egészséges.

Azt írja Udo Ulfkotte, a normális németeknek abból is elegük van, hogy pusztítják hazájukat és pusztítják nemzeti kultúrájukat. Ismerős dolgok ezek nekünk, ép lelkűeknek. A német politikusok nem veszik észre, hogy az országban egyre többen gondolkodnak helyesen. És a német politika fölkészületlen a váratlan külföldi történésekre. Holott ez lenne a dolga. Szerinte sokkolta a gyakorló politikusokat Donald Trump váratlan győzelme, és nem tudtak mit kezdeni a Brexittel sem. „Szemmel láthatóan nincsenek fölkészülve elitjeik a realitásra.”

Azt kell hinnem, hogy ez a fölkészületlenség nemcsak a német politikusokat jellemzi, hanem más nemzetek politikusainak jó részét is. A nemzetközi politikai élet, beleértve a németeket is, odáig fajult, hogy semmit sem sejtenek még csak a legközelebbi jövőből sem. „Nagyképűen sértegették, gúnyolták és megvetésre méltónak mutatták be…” Trumpot, azt híve, hogy szoknyás ellenfele a biztos győztes, de erről a győztesnek hitt nőről végül is semmi érdemlegest nem tudtak.

Arról értekezik, amit mi is észrevettünk: „Németországban a cenzúra miatt szinte már egyáltalán nem tudósítanak a társadalomnak az országban uralkodó valós helyzetről. (…) Németország nemcsak banánköztársasággá, hanem a bambák birodalmává züllött.”

A nem teljesen életképtelenített társadalomnak még működik némi védekezőreflexe. Ami abban mutatkozik meg, hogy a „hivatalos” német vezető médiumok eladási száma fokozatosan csökken. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung majd huszonötezer olvasót veszített negyed év alatt, a Bildzeitung meg 250 ezret. „Németországban a véleményszabadsághoz a félelem légköre tartozik.” Aki jövőben az iszlamizálódást, tömeges bevándorlást, a feminizmust vagy a genderpolitikát kritizálja, azt nemcsak fájdalmas büntetések, hanem hamarosan átnevelés is fenyegeti. „Tudjuk, hogy a diktatúrák mit értenek átnevelésen.”