Az Orbán-kormányok agrárprogramja összefonódik a tudatos nemzetpolitikával: magyar földet magyar gazdáknak juttat. Immár minden tizedik földműves vásárolhatott állami területet. Míg a Fazekas Sándor vezette agrártárca a birtokpolitikai tettek mezejére lépett, az ellenzék süllyedő bárkáján a külhoniak területszerzésének érdekében ágáltak. Míg a nemzeti kabinet határainkat védte, a baloldal a bevándorlást népszerűsítette. Nem vesztegetnek szavakat azokra a határ menti gazdákra, akiknek tönkretették a birtokait. A janicsárpártok migránsügyben és a földkérdésben is idegen érdekek szolgálatában állnak.

Tudomást sem vesznek arról a kulturális és civilizációs szakadékról, ami a behatolók és az európaiak között tátong. Lapozzunk fel egy alapművet. „Egy arab értelmiségiek alkotta bizottság által az arabok humán fejlettségéről készített és az ENSZ égisze alatt 2002-ben publikált jelentés ismét csak megdöbbentő ellentétekre derít fényt” – írta Az iszlám válsága című könyvében Bernard Lewis. A tekintélyes Közel-Kelet-szakértő aztán a következő részt idézi a dokumentumból: „Az arab világban évente 330 könyvet fordítanak le, egyötödét annak, amit Görögországban. [A kilencedik században élt] Mamún kalifa óta az összes lefordított könyv száma mintegy százezerre rúg, miközben Spanyolországban átlagosan évente fordítanak le ugyanennyit.” A szellemi elsivatagosodás homoktengerében gazdasági oázisra sem lelni: „Az összes arab ország együttes GDP-je 1999-ben 531,2 milliárd dollár volt – kevesebb, mint egyetlen európai államé, Spanyolországé (595,5 milliárd dollár).” A pálmafák tövében a Koránt oktatják és tanulmányozzák: nincs számottevő kulturális és tudományos hajszálcsövesség a világ többi részével.

E beszédes adatok és tények nem ingatják meg a migrációpárti politikai elitet. A muszlim nők burkában, az európai baloldal burokban él. Nézzük meg a Magyar Szocialista Párt politikusainak nyilatkozatait. Gőgös Zoltán elnökhelyettes egy szót sem szólt a migránsok által okozott károkról. Az őszödizmus zátonyán léket kapott hazugsághajó másodkapitánya inkább azt követelte 2016. március elsején, hogy „a kormány álljon el az állami termőföldek értékesítésétől”. A muszlim térfoglalás második hullámai ostromolták Európa partjait, s erről egy szava sem volt a balliberális párt agrárpolitikusának. Míg a földrészünk terrorkészültségben várta a tavaszt, a posztkommunisták nyugati szövetségeseik befogadáspárti tüntetését népszerűsítették az mszp.hu-n.

Egy héttel később Gőgös Zoltán Harangozó Gáborba karolva kongatta a vészharangot: „Világos, hogy a Fidesz főemberei, élükön Orbán Viktorral az egész állami földeladást pusztán a fideszes földéhség kielégítésére találták ki.” E téves riasztást azok adták ki, akik a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején tönkretették a mezőgazdaságot. Valójában az MSZP-kötődésű személyek is vásároltak állami területeket. Az MSZP agrárbárói hálózata és politikai bábjaik tehát bort isznak és vizet prédikálnak. Az a nagybirtokos posztkommunista érdekcsoport, mely elvesztette előjogait, és ezért folyamatosan tűz alatt tartja a szakminisztériumot. Nincs ínyükre a birtokpolitikai reform.

A nemzeti kormány ugyanis a konzervatív, kereszténydemokrata és népi-nemzeti mozgalom eszméinek örököse. Ez utóbbi szellemi irányzat egyik legjelentősebb írástudója, a Fekete bojtárként emlegetett Sinka István a Magyar Élet című havilap 1939. februári számában fújt riadót a parasztság földhöz juttatásáért. Ez utóbbi szellemi irányzat egyik legjelentősebb írástudója így fogalmazott: „…a kishaszonbérletekhez juttatottaknak nem lesz tulajdona a föld s így a kisparaszt individuum természeténél fogva mindig a levegőben lógónak érzi magát, (…) hogy a függőség érzete ránehezedik a mindenkori kormányhatalommal szemben. Ez pedig nem földbirtok- vagy nemzetpolitika, hanem – pártpolitika… A magyar parasztság nem bérlője akar lenni ennek a földnek, hanem a tulajdonosa! Mi nagyon jól tudjuk, hogy elkövetkezhetnek olyan történelmi idők is, mikor a bérlőt a bérbeadóval együtt elfújhatja valami számum, de azt, akié a föld: a jogos, örök tulajdonost, soha.”

Időszerű gondolatok. A jobboldali kabinet első körben a földhaszonbérleteket juttatta a kisbirtokosok és agrárközéposztály kezére, majd a második ciklusban, újabb választói felhatalmazás birtokában megkezdte a földreformot. Nem véletlenül hangsúlyozta több ízben is Bitay Márton állami földekért felelős államtitkár: a nemzeti kormány tudatos agrárpolitikája mellé tudatos nemzetpolitika társul. A második és harmadik Orbán-kabinet birtokreformja a kisgazdaságoknak és családi vállalkozásoknak juttatja az állami földeket. Mert nemzeti érdek, hogy minél több ember megélhetését biztosítsa a magyar föld. Az ellenzék minden akciója dacára az új földtörvény helyi földműveseket védő szabályozásai gátat szabnak az európai uniós gazdák terjeszkedésének. A kormány nemzetpolitikai célkitűzései tehát az agráriumban is érvényesülnek.