Jelenlegi hely

Nincs új a nap alatt

Bencsik András
Bencsik András képe

Csak annyi kell, hogy a „proletár” szót helyettesítsd be a „migráns” szóval: „Fel, fel, ti rabjai a földnek, / fel, fel, te éhes proletár! / A győzelem napjai jönnek, / rabságodnak vége már. / A múltat végképp eltörölni / rabszolgahad indulj velünk! / A föld fog sarkából kidőlni: / Semmik vagyunk, s minden leszünk! / Ez a harc lesz a végső, / csak összefogni hát! / és nemzetközivé lesz / holnapra a világ!”

Az első kísérlet nem sikerült. A legalsó népréteg, a prolik gyermekei a kommunista paradicsomban sietve elfoglalták a kiirtott „burzsuj” (burzsoá, bourgeois = városlakó, polgár) helyét és a nyolcvanas évekre maguk is polgárrá, burzsujjá váltak. A proletariátus második generációjának értékesebb része pedig nem csupán a polgári létezés külsőségeit, vagyoni feltételeit tette magáévá, hanem annak tartalmi részeit is, több-kevesebb sikerrel: az erkölcsöt, a hazaszeretetet, a felelősségvállalást, a törvénytiszteletet és így tovább. A Nagy Kísérleti Barakk, a volt szocialista tábor lakói mára részben kigyógyultak a kommunista emberformálás szörnyű következményeiből, felébredt bennük a hazaszeretet, az önrendelkezés, a nemzeti öntudat érzete.

Kiderült, hogy egy népet sem lehet, még legsilányabb egyedeinek a többségre uszításával sem végképp eltörölni, mert a többség előbb-utóbb, legyen kezdetben bármilyen kemény és gyilkos a diktatúra, magához szelídíti elnyomóit, ha azok belőle valók. A sátánian intelligens és eredeti céljait fel nem adó szuperhatalom (magyar hangja George Soros) ezért az Internacionáléban is megfogalmazott szörnyű világrendet egy új proletariátussal, a migránsokkal kívánja megvalósítani. Egy olyan nép­elemmel, amely szegény József Attila látnoki szavai szerint annyira „Uj nép, másfajta raj. / Másként ejtjük a szót, fejünkön / másként tapad a haj…”, hogy soha nem lesz képes integrálódni a sokszínű, de mégis harmonikusan egységes európai kultúrába. Másfajta raj, másfajta vallás, másfajta élet.

A migránsokból nem lesz egységes népelem sem. Sem alsó, sem középső, sem felső osztály, mert a világ ezer tájáról érkezvén, ezer év múlva sem lesznek képesek túllépni különbözőségeiken. Ők a tökéletes világproletárok: ma még semmik, de azért indultak el, mert minden akarnak lenni, hiszen valakik ezt megígérték nekik. És akkor Isten irgalmazzon nekünk.

Hogy mi a baj Európával? Miért kell „végképp eltörölni”? Mert Európa még ma is az emberi civilizáció agya és szíve. Európa termékenyítette meg a Távol-Keletet, Európa ébresztette föl évezredes álmából Indiát, Európa lakta be Amerikát, Ausztráliát, gyúrja át Afrikát… Aki a világ agyát és szívét elpusztítja, az egész emberi civilizációt a rabszolgájává teszi. Nézd meg: hol van Brazília? Hol van Argentína? Hol van Ausztrália? Új-Zéland? Ecuador? Chile? Mexikó? Gondolj bele: mit adtak ezek a keverék civilizációk az elmúlt 200 évben a világnak? Úgy nagyjából semmit. Mit adott Észak-Amerika? Technikát és technológiát (bár abban már a japánok, a dél-koreaiak, a kínaiak is jobbak). Kultúrát, ami nélkül létezni lehet, de nem érdemes: szinte semmit. Pedig egyedül a kultúra az, ami az egyént magasba emeli és meg is tudja ott tartani. Vagyis akik uralkodni akarnak rajtunk, európai nemzeteken, akik ránk uszították a kor proletariátusát, azok nem európai emberek és nem európai civilizációt akarnak. Azt mondják, a Sátán legnagyobb trükkje, hogy elhitette velünk, nem létezik. Pedig…