Jelenlegi hely

Nolimpia, vagy amit akartok…


Zárug Péter Farkas
Zárug Péter Farkas képe

A Momentum Mozgalom és Egyesület az egész politikai osztályt meglepve, még az országos népszavazások kiírásához képest is óriási számú aláírást gyűjtött össze a 2024-es olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezéséhez. Az ő győzelmük az ügyben megkérdőjelezhetetlen – függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye róluk és akciójukról. 266 ezer aláírásnál többet egyedül csak a Fidesz tudott gyűjteni a szociális népszavazáshoz, de azt is csak országosan. És hogy a Momentum tarolt, azt az is mutatja, hogy a támogató pártok aláírásai nélkül is – az LMP 33 ezer, a Párbeszéd és az Együtt 10-10 ezer aláírást adott le – kényelmesen meg lett volna a népszavazáshoz szükséges aláírás­mennyiség, amit szakértők 175-185 ezerre tettek.

A forró krumplit pedig máris dobálni kezdte mindenki, aki semmiképp nem akart népszavazást az ügyben, ahogy a Momentum sikerén osztozni akarók is óriási számban kezdtek tolongani. Mindezért érdemes elindulni a kályhától, és előbb az olimpiai pályázat politikai támogatottságát és ennek időbeli alakulását érdemes megvizsgálni, hogy aztán magáról a Momentum népszavazási kezdeményezéséről és annak politikai következményeiről ejtsünk szót.

Nézzük előbb azt a kérdést, hogy példátlan kiállás volt-e az olimpia mögött a politikai pártok részéről. Nos, aki azt mondja, hogy igen, az téved, vagy a tényeket nem ismeri. A nagy politikai támogatottság és annak szilárdsága egyedül a Fideszre volt igaz. Mindegyik párt kisebb-nagyobb csavarok mentén, de korántsem kiállva az ügy mellett foglalt állást, a Jobbikot is beleértve, bár ők azért inkább a csendes támogatók közé tartoztak 2015 júliusától.

Az Együtt és a Párbeszéd alapvetően mindig is olimpiaellenes volt, és furcsa kanyart ebben egyedül Karácsony Gergely tett az idén január 25-én, amikor az olimpiai pályázat visszavonásának szavazásakor tartózkodott, pedig csak egyszerűen igent kellett volna nyomjon. A DK-ban is táncoltak a képviselők. A pályázat visszavonásának szavazásakor ők is vegyes vágottat adtak elő: Gy. Németh Erzsébet olimpiaellenes, Hajdú László pedig olimpiatámogató szavazatot adott le, miközben egy DK által is támogatott baloldali képviselő, Szabados Ákos ugyancsak az olimpia mellett szavazott.

Az MSZP pedig aztán minden volt már olimpiaügyben, csak akasztott párt nem. Ők már a 2015-ös évben is összevissza beszéltek a kérdésben. És a nagy abszurdot jól mutatja, hogy az a Kunhalmi Ágnes gyűjtötte az olimpia elleni népszavazásra az aláírásokat a Momentumnak, aki két éve még ölre ment párttársaival a fővárosi olimpia rendezéséért.

De nézzük! A budapesti MSZP 2015. februárban először igent mondott az olimpiára, aztán Botka László, a mai szocialisták miniszterelnök-jelöltje, mint akkori MSZP-s választmányi elnök, elvi támogatását adta a pályázathoz. Ezek után a Fővárosi Közgyűlésben a budapesti szocialista polgármesterek és képviselők meg is szavazták a pályázat beadását.

És – hoppá – mindezek után az MSZP parlamenti frakciója arra jutott, hogy az Országgyűlésben nem fogják megszavazni az olimpiáról szóló határozatot. Komoly vita alakult ki Kunhalmi Ágnes fővárosi elnök mint olimpia mellett érvelő és Gőgös Zoltán MSZP-alelnök mint olimpiát ellenző között, és a 2015. július 6-i szavazás előtt négy nappal ajtócsapkodássá fajult a vita a párton és az elnökségen belül, de még a fővárosi MSZP-s polgármesterek, valamint Horváth Csaba között is. És aztán a csúcsbohózatot az jelentette, amikor Tóbiás József akkori elnök azt nyilatkozta, hogy mint sport- és olimpiaszerető ember alapvetően egyetért azzal, hogy valamikor rendezzen az ország egy olimpiát, csak a Fidesz konkrét határozati szövegjavaslatát nem támogatja.

2015. július 6-án pedig jött a parlamenti szavazás. Az Országgyűlés 151 igen szavazattal, 33 ellenében, 4 tartózkodás mellett fogadta el a fideszes határozatot, amellyel támogatta a kezdeményezést, hogy Budapest megpályázza a 2024-es olimpiát és paralimpiát. Ennyit arról, hogy ez csak Budapest ügye lenne. Igennel szavaztak a kormánypártok mellett a Jobbik képviselői is. Mindenki más megosztott volt, vagy elutasító. A Fidesz soraiból egyedül Bencsik János tartózkodott, mert álláspontja szerint az ország számára túl nagy megterhelésnek gondolta a pályázás következményeit. A tényszerűség kedvéért álljon még itt: Orbán Viktor miniszterelnök nem vett részt a szavazáson, a parlamenti honlap szerint igazoltan volt távol. Továbbá jelen volt, de nem szavazott Papcsák Ferenc korábbi zuglói polgármester, illetve Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője.

És akkor nézzük a nemeket! Nemmel szavazott az LMP, illetve az MSZP-frakció döntő többsége. Kivéve a most 700 olimpiaellenes aláírást gyűjtő Kunhalmi Ágnest, aki tartózkodott, mert hát ő fővárosi MSZP-elnökként az olimpiát támogatta. A szocialisták közül jelen volt, de nem szavazott Hiller István és Varga László miskolci képviselő. A függetlenek közül igennel, vagyis az olimpiát támogatva szavazott Fodor Gábor és Kész Zoltán. A nem gombot nyomták meg a DK-s képviselők, illetve Szelényi Zsuzsa (Együtt) és Szabó Tímea (PM) is. Tartózkodott Kónya Péter és Szabó Szabolcs.

A januári szavazás egységét-megosztottságát pedig már jeleztem, amikor a Fővárosi Közgyűlés a visszavonásról szavazott. Eszerint: 22 nem, 5 igen és 2 tartózkodás lett a végeredmény. (Karácsony Gergely mellett pont az MSZP-s Horváth Csaba tartózkodott, miközben már párttársai az utcán az olimpia ellen gyűjtötték az aláírásokat.)

Ceterum censeo: hamis állítás, hogy az olimpiai pályázat mögött teljes politikai pártfelsorakozás volt. Ez a Fidesz részéről volt meg, majd a Jobbik is beállt saját népszavazási kezdeményezéséről lemondva. Ennyi. Minden más csak zavar, nem értés és ellenzés volt a legelejétől fogva. Ebbe a kormánypárti-jobbikos igenbe és az ellenzéki zűrzavaros nemekbe szállt bele a Momentum akciója, kezdeményezése.

És hogy politikai céllal? Persze! Mivel mással? És hogy „fel akarták rajzolni magukat a politikai palettára”? Még szép! Persze! Mert? Nem lehet? Vagy ez bűn? És hogy a kérdésük eleve olimpiaellenes? Igen, de legalább lenne mód mellette vagy ellene érvelni egy népszavazási kampányban. És hogy minden párttól elfogadtak támogatást, aztán bejelentették, hogy ők is párttá akarnak alakulni? Igen. Méghozzá akciójuk közben, vagyis ha ez nem tetszett volna a többi ellenzéki pártnak, elállhattak volna a támogatástól. Ahogy az MSZP nem is támogatta deklaráltan, csak némi sufni tuninggal.

Volt egy ügy, amiben az ellenzék összevissza beszélt, és amelyik adóforintok milliárdjaiba kerülne a magyar választóknak. Miért ne lehetne megkérdezni őket? És elindult az aláírásgyűjtés egy teljesen ismeretlen fiatal társaság részéről.

Aztán a Fővárosi Közgyűlés arról szavazott január 25-én, hogy visszavonják-e a pályázatot. Úgy döntöttek a már idézett eredményekkel, hogy NEM. Nem vonják vissza ezt. S ez mind a népszavazási kezdeményezés malmára hajtotta a vizet, és egyben beszorította Tarlós Istvánt is és a budapesti fideszes polgármestereket is abba a sarokba, hogy a politikai osztály részéről nem lesz visszavont pályázat, vagyis ha netán sikeres lesz a Momentum kezdeményezése, akkor jöjjön a népszavazás! Vagyis döntsenek a fővárosiak az ügyben, ha vezetőik pályázni akarnak, de ezt az aláírásgyűjtők és aláírók kellő számban megkérdőjelezik.

És összejött 266 ezer aláírás arra, hogy népszavazáson döntsön Budapest: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”

Ezek után arra jutni, hogy bármi lesz is, ez nem a kormányzat témája, vagy arra jutni, hogy Tarlós vonja vissza a pályázatot, hogy ne legyen népszavazás, az komoly kérdéseket vet fel. Miért? Hát azért, mert bocsánat. Milyen jogon, milyen felhatalmazás alapján? A közgyűlés most szavazta meg, hogy nem vonja vissza 266 ezer balos szavazó miatt, aki most épp ezzel fejezte ki tiltakozását a kormánnyal szemben. Ők azért nem az egész Budapest… De ha a budapestiek meg leszavazzák, akkor azzal kell szembenézni.

Tiszta vizet a népszavazás hozhatna az ügyben. De úgy tűnik, marad a zavaros víz. Marad a felhatalmazás nélküli pályázat-visszavonás, setesuta dörgölőzés az ellenzék részéről a Momentumhoz és az eddig elköltött milliárdok egy füstbe ment tervre. A népszavazás pont e kérdésben lenne perdöntő. Merthogy egy elutasító döntés esetén pont a budapestiek többsége lenne mindennek a felelőse. De egy megkérdezésük nélküli visszavonás, a január 25-i megerősítés ellenére, komoly politikai felelősséget vet fel a teljes politikai osztály részéről.

Rezümé: politikai egység nem volt az olimpiai pályázat ügye mögött. Ez kifejezetten a kormánypárt témája volt. A Jobbik beállt az ügy mögé. A kis ellenzéki pártok elutasították az ügyet, néhány politikusuk bizonytalankodása mellett. Az MSZP vezérkara teljesen megosztott volt az ügyben. S ezért ma a miniszterelnök-jelöltjük nem mer megszólalni a kérdésben.

A Momentum népszavazási kezdeményezése csak belpolitikai megoldást adna az ügynek – sajnos ugyanis a nemzetközi fórumon a megosztottság deklarálásával megbuktunk –, ezt azonban a Fidesz teljes joggal a kezdődő kampánnyal járó ellenzéki mozgósításnak foghatná fel. Ezért hiába szedte össze a Momentum az olimpiai pályázat sorsát eldöntő népszavazáshoz szükséges 266 ezer aláírást, a Fidesznek nem érdeke ezt megtartani, és őszintén szólva értelme nem is lenne. A hajó elment. Az ügynek egyetlen győztese van, egy új politikai formáció: a Momentum. Ez nem szimpátia, hanem tény kérdése, mindenki más vesztes. De akkor is: hajrá, magyarok!