Az aranykor lassan véget ér. Valakik nagyon unják már a békét, mert idegesíti őket a gondolat, hogy még mindig túl sokan vannak, akik önálló véleményalkotásra képesek. Ez veszélyt jelent örökösnek akart hegemóniájukra. Úgy tetszik, az Amerikai Egyesült Államok – mert ki másról lenne szó – egyre nehezebben viseli el, hogy a világgazdasági versenyben lassan felzárkózik hozzá, sőt el is hagyja őt a világ másik fele, ezért olyan aszimmetrikus fegyverek alkalmazását veti be, amelyek a rivális civilizációkat lelassítják, vagy visszavetik fejlődésükben.

A múlt héten az orosz Különleges Erők (Spec­naz) aszimmetrikus fegyverterveiről értekeztünk, ahogy például jól irányzott atomrobbanásokkal Kalifornia partjai mentén földrengést lehet kiváltani, ami olyan hatalmas cunamit zúdít az amerikai kontinensre, mely elpusztítja a tengerparti városokat. Semmi sem új a Nap alatt. Az amerikaiak által levezényelt az észak-afrikai archaikus törzsi társadalmak demokratizálásnak nevezett felrobbantásával létrejött véres káosz következtében milliók számára vált élhetetlenné a térség, ami egy soha nem látott méretű embercunamit indított el Európa partvidékei felé. Ha áttör a nyomorultak milliós tömege a védműveken, akkor az egyelőre ostobán hezitáló Európai Unió nehéz helyzetbe kerül.

Európa nem lesz képes integrálni és asszimilálni egy ilyen hatalmas, egyszerre rázúduló embertömeget, amely a számára megfelelő – kevés ellenállást tanúsító – helyeken majd összecsomósodik, olyan iszlám enklávékat – rosszabb esetben exklávékat – alakítva ki, amelyek ellenállnak majd minden integrációs törekvésnek. Ha ez bekövetkezik, a modern Európa energiájának jelentős hányadát köti le ez a megoldhatatlan helyzet, minek következtében mozgástere beszűkül, függősége az Egyesült Államoktól erősödik. Ugyanezen helyzet kialakulását segíti elő a kijevi forradalomnak gúnyolt puccs, amelyből időközben egy véget érni nem tudó polgárháború fejlődött ki, ami ellehetetlenítette Nyugat- és Közép-Európa közeledését és együttműködését legtermészetesebb szövetségesével, szomszédjával, a szintén európai gyökerekkel és létfelfogással rendelkező Oroszországgal.

S hogy a cunami biztosan célba érjen és a pusztítás a lehető legnagyobb legyen, a korrupt világszervezetek egyikét (mert amúgy mind­egyik az), a FIFA-t professzionálisan előkészített és végrehajtott amerikai támadás érte. A cél nem az elaggott, pénzéhes elnökség megbuktatása volt, még csak nem is egy új generáció hatalomba segítése, s legfőképpen nem a korrupció elleni küzdelem, hanem Oroszország térdre kényszerítése. Amerika ugyanis hibát követett el: elmulasztotta a bojkottot, és a Szocsiban tartott téli olimpia sikere kis híján kihozta az oroszokat a gyűlölet-karanténból. Egy foci-világbajnokság akár meg is törheti a gyűlöletblokádot, és annak ki tudja, milyen következményei lehetnek. Oroszországtól a vébé rendezését el kell venni, kerül, amibe kerül. Nehogy Európa népei elkezdjenek önállóan gondolkodni…

Minden egy irányból és egy irányba tart. Hiba, hogy álszentek és hamisak a nemzeti konzultáció kérdései, mert az őszinteség ebben a válságos történelmi pillanatban nemzetmentő lehet. A nyomorultak cunamija ugyanis nem a munkahelyünket veszélyezteti, hanem a jelenünket, a jövőnket, az európai szuverenitás hanyatló, de még létező aranykorát. Nagyon nagy a baj, és tisztán látszik, hogy ki a barát és ki az ellenség. Erről kellene beszélni.