Organikus demokrácia

Az Európai Unió jelenlegi formájában a Német-római Birodalom újjászületett formája, amelyben a katolicizmus helyét átvette a liberalizmus, állítja Yoram Hazony izraeli történész. Szerinte a középkori Respublica Christiana helyett ateista birodalom épül, ezért a legnagyobb kérdés ma Európában, hogy beletörődnek-e az európai nemzetek az új német birodalmi konstrukció uralmába. A filozófus az alternatívát a modern nacionalizmusban látja, független nemzetállamok formájában képzelve el a jövőt. Úgy véli, van esélye egy európai nacionalista forradalomnak, de ehhez demográfiai fordulatra és erős honvédelemre van szükség. A nemzetközi kapcsolatokban ugyanis az erő vonzza az erőt. Minél erősebb vagy, annál erősebb országok állnak melléd.

Az ember, ha nem izraeli filozófus, fél a nacionalizmustól, mert az előbb-utóbb a rivális nemzetek közötti háborúhoz vezet. Szerencsésebb volna ezért a liberális demokráciával szemben egy organikus, azaz természetelvű demokráciáról beszélni, ezt ráadásul jól meg lehet különböztetni az egyre fenyegetőbb természetellenes demokráciától.

Nem új nacionalizmusokra, hanem a természetes létfelfogás újrafelfedezésére van szükség. A genderizmus minden ága természetellenes. A szabad beszéd tiltása természetellenes. Az emberi nemek kettősségének a tagadása természetellenes. A kisebbségek és abnormalitások szembeállítása a többséggel természetellenes. Egy közösség (nemzet, populáció) hanyatlása okainak elhallgatása természetellenes… És így tovább.

Merni kell kimondani, hogy az egyén természetes életközege a család, ugyanis egyikünk sem tojásból kelt ki, de még a tojáshoz is egy tojónak és egy gácsérnak a szerelmes együttléte kell. A megszületett gyermek anya és apa nélkül nem képes életben maradni. A modern civilizációban a teljes értékű felnőtté váláshoz 20-25 év kell. Negyedszázadon át a család biztosítja az egyén fejlődését, aki ezt követően új családot alapítván egy új nemzedéket nevel fel. A család legtágabb kiterjesztése a nemzet. És ahogy a családon belül a szeretet szakrális demokráciája érvényesül, amelyben élet-halál jelentősége van a szülői tekintélynek és erélynek, ugyanez érvényes a nemzetre is.

Az organikus demokrácia ezért a szeretetre épül, és minden ízében szakrális. A természet ugyanis maga Isten, és Isten maga a természet. Nevezheted az örök hanyatlás törvényét entrópiának, akkor sem tagadhatod, hogy az élet és a fizikai világ ellentéte feloldhatatlan: az élet a porszemből emelkedik fel katedrálissá, a fizikai világ katedrálisai pedig végül mind porrá omlanak. Az élet újjászületik, a fizikai világ elpusztul, és nincs újjászületése.

Ebben a dinamikusan felépülő antagonista rendszerben az a közösség él túl, amelyik ismeri és érti az élő és a fizikai világ törvényeit. Amelyik azonos önmagával, de képes tanulni másoktól. Amelyik szövetségeseket keres és talál, de elfordul minden alá- és fölérendeléstől. Ezért nem új nacio­nalizmusokra, hanem egészséges, az isteni rendet értő és követő társadalmakra van szükség. Ezek aztán valóban erősek lesznek, de nem kizárólag a fegyverek által, bár ismerjük a régi tengerészmondást, hanem azért, mert példájukat követve egyre többen tudnak majd hinni a szeretet és összefogás erejében.

Aki erős, az túlél, és aki túlél, az átér a túlsó partra: a létezés aranyfényben fürdő, boldog partjára. Ahol minden angyalian természetes.