A 2010-es országgyűlési választások óta kísérti a magyar ellenzéket az összefogás csábítása. Ha csupán a számokat nézzük, a gondolat logikus. Az egyfordulós választási rendszer sajátossága, hogy az egyéni körzetekben azt a pártot jutalmazza, amelyik nagy fölénnyel vezet az utána következő előtt, hiszen az ellenzéknek nem adja meg a lehetőséget, hogy egy második fordulóban pártközi alkukkal állítsanak esélyes jelöltet. Márpedig Magyarországon ez a helyzet: a választók nagyjából fele a Fidesz–KDNP-pártszövetséget támogatja, a másik fele viszont fél tucat párt között oszlik meg, viszonylag egyenletesen. Az első és a második között tehát támogatási szakadék tátong, amelyet csak a lemaradók összefogásával lehet áthidalni.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Fotó: MTI

Jól látható, hogy a hazai ellenzék, nyolc év sorozatos kudarcai után, elszánta magát erre a teljes körű összefogásra. December óta tüntetéssorozattal igyekeznek a szavazóikat felkészíteni erre a lépésre. Bár e tüntetések a kezdeti lendület után teljesen kifulladtak, és már csupán ugyanaz az egy-két ezer fős aktivistacsoport jelenik meg rajtuk, az ellenzék el van rá szánva, hogy megvalósítja az összefogást.

Idén két jelentős országos választásra is sor kerül, előbb májusban az Európai Parlamentbe delegálunk képviselőket, ősszel pedig új települési önkormányzatokat választunk, bennük polgármestereket és képviselőket. Próbáljuk meg végiggondolni, mire számíthatunk az ellenzéki összefogás esetén.

Az első, ami még egy marslakó számára is nyilvánvaló, az az összefogás mérgezett volta. Azzal, hogy a balliberális pártok összeálltak a Jobbikkal, mindkét fél lassan ölő, de halálos mérget vett magához.

Nézzük először a Jobbikot. E párt szavazóinak jelentős része tavaly komolyan beleélte magát a pártja győzelmébe, és keserűen csalódott a vereség miatt. Emiatt dúlt indulatokat táplál a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor ellen, és valóban az ördög öreganyjával is kész összefogni, hogy revansot vegyen. Csakhogy ez az a választó, aki a kormánypártot Zsidesznek, vezetőjét Orsósnak nevezi, magyarán antiszemita és cigánygyűlölő. Hát megkapja szövetségesnek a pesti filoszemita értelmiséget és az úgynevezett roma jogvédőket. Meg persze az ördög öreganyját. Nem fog neki ízleni.

A ballib választó viszont kap pedigrés, többször bizonyított antiszemita jelölteket és olyanokat, akik a cigányoknak még a szagát sem bírják, viszont lelkes ősmagyarok, faék egyszerűségű világképpel, amelyben például a migránsok helye nagyon nem ott van, ahol a városi ballib értelmiségnél. Ezt a békát lenyelni nem lesz számukra vidám dolog.

És akkor még nem beszéltünk a balliben belüli szakadékokról, a Párbeszéd feltétlen alapjövedelmétől a Momentum neoliberális elveiig (már ha van nekik olyan), a teljes ideológiai káoszról a nemzettel vagy a vallással kapcsolatban. Egyelőre azonban mindezt elfedi a törekvés, hogy az ellenzéki térfélen a Fidesszel összemérhető méretű ellenfelet állítsanak. Szinte biztos, hogy az összefogás az idén megvalósul, ha nem májusban, akkor ősszel.

Az uniós választáson ugyanis az összefogásnak nincs sok értelme, hiszen egyfordulós, pártlistás szavazásról van szó, minden bejutó párt az eredménye alapján kap mandátumot. A közös ellenzéki lista előnye a számukra, hogy a bejutási küszöb alatt teljesítő pártok támogatása sem vész el, márpedig ilyen párt van jócskán azon a térfélen. Csakhogy amit nyernek a vámon, elveszíthetik a réven, sok támogató távol maradhat a voksolástól, ha a listán olyan emberek is szerepelnek, akikkel nem hajlandó közösséget vállalni.

Nagyobb kockázat az ellenzék számára, hogy a közös lista esetén nem derülnek ki az ellenzéken belüli támogatási arányok, márpedig az őszi önkormányzati választások közös jelöltjeinek kiválasztásánál döntő jelentőségű lehet az, hogy melyik párt mögött mekkora szavazótábor áll. Magának a közös listának az összeállítása is mérget csepegtethet a későbbi együttműködésbe, súlyos vélt vagy valós sérelmek eshetnek, és az olyasmi nem múlik el nyomtalanul.

Ami a kormányoldalt illeti, egyre megy, hogy májusban lesz vagy nem lesz közös ellenzéki lista. A Fidesz–KDNP célja az abszolút többség megszerzése, és erre mindkét esetben megvan az esélye.

Az önkormányzati választás más eset. Ha az ellenzéknek jelentős arányban sikerül közös jelölteket állítania, azzal komoly választási sikereket érhet el. Elsősorban Budapest válhat kérdésessé, de több megyeszékhelyen is ellenzéki többség születhet, ellenzéki polgármesterekkel. Tarlós István szinte bizonyosan győz Budapesten, de nem mindegy, milyen testületet vezet majd, milyen polgármesterekkel kell együttműködnie.

A kormányoldalnak erre alaposan fel kell készülnie, és becsülettel meg kell küzdenie minden egyes képviselői és polgármesteri posztért. De van itt még egy megfontolás. Más dolog megnyerni egy választást, és más sikeresen vezetni egy várost vagy városrészt. Ez az, ami miatt az ellenzék részsikerei is hosszú távú vereségbe fordulhatnak. Az ellenzék mögött ugyanis nincs egységes politikai akarat, de még csak bajtársi együttműködés sem. A konkrét ügyeken pedig egykönnyen fejre állhat az együttműködés. Márpedig a településvezetés konkrét ügyek sokaságán át történik: legyen-e új mélygarázs, és azt ki építse meg, támogassák-e a szociális bérlakásokat, parcellázzanak-e új házhelyeket a domboldalban, költsenek-e a templomfelújításra, beengedjék-e az új menekültszállást, és így tovább.

Egy települést csak úgy lehet sikeresen vezetni, ha a testület többségének közös programja van, ha a tagok értékközösséget alkotnak. Ha nem ilyenek, ha tízen hatféle értékközösség tagjai, hatféle bajtársi elköteleződéssel, akkor szinte biztosra vehető, hogy a helyi hatalom birtokában inkább előbb, mint utóbb kitör a belső háború. Amiből a választók azt a megalapozott következtetést vonják majd le, hogy ezek nem képesek kormányozni.

A lényeg: rövid távon hozhat sikert az elveket sutba dobó összefogás, de hosszú távon biztosan működésképtelen. Habarékkoalícióból nem lesz országvezetés. A jelenlegi kormánypártoknak komoly kihívója csak egy komoly, egységes, koherens világképpel rendelkező, valódi kérdésekre érvényes válaszokat adó párt lehet. Erre viszont még várni kell – ami nem tűnik olyan nagy bajnak.