Párhuzam 2.

– Professzor úrnak a múlt héten nem tetszett a Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művének analógiájára felállított párosom, ezért újjal készültem. Ezúttal két városvezetőt választottam, őket mutatnám be. Egyikük polgármester, a pesti liberális ellenzék tagja. Nagy politikai földindulást megelőző időszakban tűnik fel. A hatékony városfejlesztés mellett becsületből, hazafiságból is jól vizsgázik, eszménye a szólás- és sajtószabadság, a nemzeti szuverenitás…

Fotó: MTI Archív

– Hazafiság és nemzeti szuverenitás?

– Pontosan. Lelkesítő beszédeket tartott a tömegnek, ebben társai voltak Vasvári Pál, Jókai Mór…

– Hát kiről beszél?

– Természetesen Rottenbiller Lipótról, Pest város polgármesteréről. Kollégája, akivel párba állítom, ugyancsak fővárosunk első embere volt történelmünk egy adott korszakában. A virágzó világváros a kutyagumi, a hajléktalanok, a piros-sárga-kék lobogók, a közlekedési káosz, a külföldre eladott szolgáltatók méregdrága rezsidíjai, a kigyulladó trolik és a húsz évig ígérgetett metró szimbólumává vált. Ő is liberális, ami nagyjából annyit tesz: csak a liberális az ember, más felfogással élni üldözendő gondolatbűn és a legsötétebb fertő. Mivel tehát a liberális nem tűr más véleményt, ezért ő definíció szerint a legkirekesztőbb.

– E gondolatmenet alapján a modern liberális lényege, hogy nem liberális. Miért is állította párhuzamba e reformkori nagyszerű embert ezzel a másikkal, izé, hogy is hívják?

– A különbség szemléltetésére. Ha megengedi, professzor úr, egy matematikai képlettel válaszolnék: úgy aránylik egy Rottenbiller egy Demszkyhez, mint egy Jókai Mór egy Pető Ivánhoz.

– Ez valóban szemléletes, már értem.

– Időskorában Rottenbiller agyvérzést kapott, ami ágyba kényszerítette. Demszky agylágyulást kapott, ami újabb szereplésekre ösztökélte. Mindkettejük nevét közterületein őrzi Budapest: a Rottenbiller utca és a Demszky-karó.

– Vagyis az időmet ezúttal is részben egy méltatlan emberre pazarolta. Jöjjön vissza a jövő héten! 

Lapszám: