Párhuzam 3.

– Professzor úr, most megint itt vagyok. Szeretnék javítani a Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művének mintájára készült feleletemen.

Fotó: MTI

– Most kiket választott?

– Három hete professzor úr figyelmembe ajánlotta Merkel asszonyt. Két német kancellárt hasonlítanék egymáshoz.

– Bátor kísérlet. Izgatottan várom, ki lehet a másik.

– Közös jellemzőjük, hogy szeretik a közép-európai térség országainak vezetőit kioktatni. Nem áll távol tőlük az európai hegemóniára törekvés, saját világképüknek nem engednek alternatívát. Munkálkodásuk központi eleme az élettér biztosítása bizonyos etnikai megfontolásokból. Egyikük a germán fajnak, másikuk inkább a fejlődő világ színes bőrű és mohamedán vallású tagjainak kívánja a Lebensraumot megteremteni. Szívesen pózolnak sikeres sportolókkal; a berlini olimpián, illetve a sikerei csúcsán lévő labdarúgó-válogatottal. Mindketten jártak a compiegne-i erdőben, az első világháborút lezáró fegyverszünet helyszínén. Egyikük 1940-ben, Párizs elfoglalása után, ugyanabban a vasúti kocsiban íratta alá a franciákkal a kapitulációt, revansot véve a huszonkét évvel korábbiakért. A másik a százéves évfordulón emlékezett együtt a győztesekkel. Az oroszokhoz fűződő viszonyuk ambivalens; hol gazdasági együttműködés, tárgyalás, hol szankciók, háború.

– Ez nagyon merész. Az egyik kancellárhoz, Tudjukkihez, nem hasonlíthatunk senkit. Legfeljebb magyar miniszterelnököt. Különösen egy bizonyosat. Ha jó jegyet akar, őhozzá hasonlítsa!

– Professzor úr, eddig úgy tűnt, inkább jobbra húz a szíve…

– Csitt! (Hangosan): Én nem húzok a kormányhoz. (Súgva): A múltkori felelete után, amikor Demszkyre negligáló megjegyzést tettem, az ajtómra furcsa barna anyaggal fenyegető üzeneteket írtak.

– De hiszen azok négyszemközt hangzottak el. Csak nem gondolja, professzor úr…

– Nem gondolok semmit. Ha ezen az egyetemen érvényesülni akar, akkor jöjjön vissza jövő héten valami korrektebb párhuzammal. 

Lapszám: