Raskó-korszak

Vass Krisztián

A baloldal a Karácsonyt ünnepelné áprilisban. Mármint a Gergelyt. Bár félő, hiába indítják be az LMP-s Szél-erőműveket is, ebből sok energiát nem nyer az ellenzéki összefogás. Talán ezért riogat gátlástalan őszinteséggel a szocialista pártprogram. Merthogy arról ábrándoznak, hogy felülvizsgálják az általuk tisztességtelennek tartott állami haszonbérleti szerződéseket. Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója pedig egyenesen azzal fenyegetőzik: visszaveszik a földművesek által megvásárolt birtoktesteket. Azokat a parcellákat, melyek addig nemzeti tulajdonban voltak. E területeket a baloldali kormányok idején hatszáz csókos, zömében nagybirtokos bérelhette az államtól. Az Orbán-kormány azonban a családi gazdaságokat és az agrárközéposztályt erősítette, mikor értékesítette e földeket. Így minden harmadik gazda gyarapíthatta életlehetőségeit. Az ellenzék azonban nem csak szervezett tábor köré szerveződik. Vannak magányos harcosok. Ilyen Raskó György is.

Antihősünk az első szabadon választott kormány agrárállamtitkáraként borzolta a kedélyeket. Bár ne tette volna. Nem volt sikertörténet a mezőgazdaság átszervezése. A rendszerváltás utáni bajok gyökerei tehát a Raskó-korszakig nyúlnak. Mindez nem vette el a politizáló agrárközgazdász kedvét attól, hogy megmondóemberként ossza az észt. Mint ahogy a Népszavának adott interjúban is tette 2018. február 17-én. Így berzenkedett:

„A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint még ma is 418 ezer egyéni vállalkozó szereplője van a magyar mezőgazdaságnak. Ebből nagyjából 25 ezer tud a mezőgazdaságból jól megélni, és képes fejlődésre. Ezek a családok európai mércével is tehetősnek számítanak, átlagos birtokméretük már eléri a 80 hektárt. Ők voltak a fő nyertesei az állami földbérletpályázatoknak, illetve a földaukcióknak is. Velük szemben 198 ezer egyéni gazdának még egyhektárnyi területe sincsen. Ők gyakorlatilag megélhetési vállalkozók, akik a túlélésért küzdenek nap mint nap. Nekik az egzisztenciájuk függ attól, hogy valamilyen módon a földecskéjüket megműveljék. A hivatalos szólamokkal ellentétben rajtuk ez a kormány semmit sem segített.”

Lássuk, mi is a helyzet valójában. A KSH adatai szerint Magyarországon 2016-ban pontosan 421,9 ezer egyéni gazdaság és 9388 gazdasági szervezet végzett mezőgazdasági tevékenységet. Az adatok helyes értelmezéséhez hozzátartozik, hogy a KSH egyéni gazdaságnak tekint minden küszöbérték feletti méretű, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó gazdaságot. Ezek jelentős része valójában csak főállás mellett, kiegészítő tevékenységként végzett háztáji gazdálkodást, önellátást jelent. E gazdaságokat nem szabad összetéveszteni az életképes méretű, fő jövedelemszerző tevékenységként végzett mezőgazdasági termeléssel. A gazdaságok számának 2010 és 2016 közötti alakulását méretkategóriák szerint vizsgálva megállapítható, hogy a 4 hektárnál kisebb területet használó gazdaságok száma csökkent, míg a 4 hektárnál nagyobb mezőgazdasági területet művelő gazdaságok száma és az általuk használt terület növekedett. Tehát valójában immár 83,1 ezer fejlődőképes egyéni gazdaság működik Magyarországon.

A cikk állításaival szemben az egy hektárnál kisebb területet használó termelők nem megélhetési vállalkozók, és nem függ az egzisztenciájuk a mezőgazdasági termeléstől, hanem ők – főállás mellett – háztáji gazdálkodást folytatnak, meghatározóan saját fogyasztásra. A háztáji gazdálkodás visszaszorulása pedig nem magyar sajátosság, hanem egész Európában megfigyelhető folyamat. Sajnos. Összegezve: a KSH-adatok valójában egy egészséges szerkezetváltozást mutatnak: a kis méretű, önellátásra termelő gazdaságok és a nagygazdaságok visszaszorulása mellett nő az életképes méretű, árutermelő kis- és közepes gazdaságok száma, illetve az általuk használt mezőgazdasági terület.

A kis- és közepes, valamint a családi gazdaságok fejlesztésére 2010 óta átfogó programok indultak. Ezek egyaránt irányultak a földhasználatra, a foglalkoztatás költségeinek és adminisztratív terheinek csökkentésére, a finanszírozási helyzet javítására, az értékesítési lehetőségek bővítésére, valamint a támogatások hatékonyabbá tételére. A kis- és közepes gazdaságok finanszírozási helyzetét jelentősen javították a kedvezményes hitelprogramok is. A nemzeti kormány tehát nemcsak szaporította az ágazatban rejlő munkalehetőséget, hanem cselekvően patronálta is a családi vállalkozásokat és a közepes nagyságú birtokosréteget. Egyre többen és többen dolgoznak a mezőgazdaságban. Sikeres az Orbán-éra agrárpolitikája: ennek pedig fontos része az arányosabbá lett birtokmegoszlás.

Nagy Lászlót, a költőklasszikust (1925–1978) a hagyományos falusi világ letűnése is megihlette. A kommunista téeszidőkben írta A Zöld Angyal című versét a szülőház, a paraszti udvar enyészetéről. Arról, ahogy a „növényi szabadság idevezényli gyökereit”. Látva, ahogy a „durva szederinda-sörény” a pusztulatba hulló kertre „parlag-palástként” terül. Néhány évtized múlva azonban a szovjetizált nagyüzem is kimúlt. Ám fordult jobbra a helyzet. A Raskó-korszak sem szegte le a Zöld Angyal szárnyait. Burjánzott a dudva, a földeken és képletesen a fejekben is. De 2010 óta új korszak kezdődött. Azóta egyre többen választják a tradicionális vidéki életmódot. Kigazolják a magyar mezőgazdaságot.

A szerző a Földművelésügyi Minisztérium tanácsadója.

 

Lapszám: