Remek nevek

Éppen harminc esztendeje jártam kamasz fiammal a szatmárcsekei csónakos temetőben. Arra ügyeltem, ne csak Róma meg Madrid műemlékeit ismerje meg, hanem Magyarországét is. (Mindig utáltam, ha valaki azzal hencegett, hogy látta a Machu Picchut, de sohasem járt az egri várban.) Nyári alkonyatkor értünk a temetőbe, és lenyűgözött a fekete csónak­erdő, háttérben a lenyugvó vörös nappal. Meglepetésünkre tőlem fejjel magasabb, vékony, fehér inges, kék asztaloskötényben dolgozó, előkelő tartású, jó hetvenes férfit fedeztünk föl, aki javítgatta az embermagasságú csónakfejfákat. Mint valami műbútorasztalos, kivágta a korhadt részeket, kipótolta, összecsiszolta és feketére festette a friss pótlásokat. Jóízűen és hosszan elbeszélgettünk, majd búcsúzkodván azt kérdezte: „Az urat meg hogy hívják?” Megmondtam. Fölnevetett. „Hogy lehet valakit így hívni? Gyütt-mönt ember neve az ilyen. Mint a Kis meg a Nagy meg a Tót meg a Horvát.” És magát hogy hívják? – kérdeztem vissza. „Engem?” És kihúzta magát. „Engem Kovács Józsefnek. Mert az én őseim évszázadok óta itt élnek, és böcsületes foglalkozást űztek mindig.”

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Azóta érdekelnek a családnevek. És kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nevem nemcsak „gyütt-mönt”, hanem érdektelen, színtelen, unalmas tucatnév is. A görög Patzios – apai nagyanyám neve – sem lehetett sokkal jobb, mert az meg ezer esztendővel ezelőtt valami gaz tekergőt jelenthetett ókori régész barátom szerint, Bíborbanszületett szövege alapján. Ezért aztán jegyezgetni kezdtem a közszereplők, tévében és rádióban fölbukkanók neveit. Íme, ízelítő belőlük: Heringes Anita, Pászka Lehel, Bendes Csaba, Parajdi Szabolcs, Plagányi Zsolt, Uram Dóra, Bősz Anett, Fügedi-Bognár Kinga, Tótka Sándor, Bombera Krisztina, Rafai Attila, Zsidró Tamás, Gattyán György, Böczögő Dorina (néha név és foglalkozás is remekül hangzik együtt. Pl. a világhírű tornászlány „böcög”), Bagoly Bettina, Józan László, Baraczka Eszter, Kántor Viola, Dróth Zoltán, Bagaméri Andrea, Góz Lilla, Hangya Szilveszter, Tüske László, Tárkány-Szücs Babett, Csanka Ferenc, Kosiba Dániel, Suba Kata, Füstös Tünde, Zárug Péter Farkas, Csikesz Lilla, Kortye Katalin, Csubák József, Basa Richárd, Dinya Beáta, Csárdi Antal, Hideg-Göblyös Rita, Pryma Zoltán, Kert Ida, Sólyomváriné Csendes Mária, Császy Zsolt, Orgona Lászlóné, Herczig Norbert, Borgula András, Fűrész Tünde, Bujdosó Bendegúz, Villám Lilla, Nyárádi Esztella, Laza Bori, Fügedi Ubul, Bajusz Dániel, Talán Tamás, Csöbör Katalin, Csereklye Csongor, Hiszékeny Dezső, Szulló Szabina, Tányéros József, Parászka Boróka, Bodacz Balázs, Mikesz Csaba, Ercse Krisztina, Hörcsöki Nóra, Helyes Imre, Kész Zoltán, Gavallérné Kancsal Ágnes, Tüzkő Lili, Rézműves Olga, Szőrös Panni, Egry Vitéz, Ugrósdi Márton, Reszkető Petra, Ivády Anett, Ozoray Gergő, Istenes Zsolt, Ibolya Tibor, Bugyi Pál, Megmondja Géza, Gődény Zalán, Dóka Márk, Ömböly Nóra, Saláta Gergely, Pintye Zsolt, Mondok József, Rideg Richárd, Szert Boglárka, Kanász Róbert, Gyugyi Csilla, Hampuk Richárd, Gyurka Valentin, Kadarkai Endre, Viplak Attila, Farbakyné Deklava Lilla, Mucsányi János, Csillag Manó, Bűrös Ádám, Takó Roland, Pupos Norbert, Zsohár Zsuzsanna, Hárai Balázs, Mentes Katalin, Szandányi Levente, Főző Károly, Tyukász Tünde, Budija Szilvia, Késely Ajna – nem folytatom.

Külön szórakozás lenne, ha a nevek mellé a foglalkozásokat is odaírtam volna. A rendőrségi szóvivőknek nemcsak a nevei blikkfangosak, hanem többségükben szép nők is. Mintha nem is fegyveres alakulathoz, hanem valami modellcsoporthoz tartoznának. Mondom ezt az üdítő végszó kedvéért. 

Lapszám: