„Ruházzák fel emberi tulajdonságokkal is a robotokat, vagy pusztán a szolgálatra alkossák meg őket? Harc dúl a tudósok között a kérdést illetően, magyar – köztük miskolci – és japán kutatók mindenesetre utóbbi cél mellett tették le a voksukat, és egyik együttműködésük keretében már több »eto-robot« el is készült.”

A sátáni modernizmuson találtam a cikket. Hogyan viselkedjenek az embereket segítő robotok? – ez a pontos címe, s a minap.hu oldalon jött le.

Így folytatódik: „Ez azt jelenti, hogy akár akarjuk, akár nem, a robotok meg fognak jelenni a hétköznapi életünkben. Öregedő társadalmunkban egyre több ember szorul fizikai segítségre, és egyre drágább az emberi munkaerő. Valószínűleg a betegszállító robotok lesznek az elsők (kísérleti jelleggel ilyenek már vannak), ezt követően jönnek az időseket, fogyatékosokat figyelő, óvó, majd fizikailag segítő robotok, esetleg a terápiás robotok, de valószínűleg eljutunk a takarító és főző robotokig is.”

Megnézném, kérem tisztelettel, hogy erről előadást tartanak majd betegszállítóknak, ápolóknak, takarítóknak és szakácsoknak. Vagy a sofőr nélküli autókról a taxi- és kamionsofőröknek. Elmebetegség. Remek példája annak, hogy valaki kizárólag a szakterületében gondolkozik, és képtelen átlátni a társadalmi következményeket. Erre csak tudós vagy bölcsész képes. Ül a dolgozószobájában, függöny behúzva és létezik ő, meg a mániája.

Öregedő társadalom? Lehetővé kéne tenni a gyermekvállalást. Betiltani a feminista propagandát, az abortuszt, meg a halálkultuszt. De nem, robotokat gyártunk, mert kevés az ember (amúgy állítólag túlnépesedés van.)
Ez olyan, mint az a nézet, hogy szennyezett a föld, és keressünk másik lakható bolygót. És az idióta ott is megépítené a dolgozószobáját, leülne az intellektuális kacatjai közé, és behúzná a függönyt.

Egy dolognak lenne értelme. Megalkotni a könyvtárszobai robotot. Játszogasson csak a számokkal, képletekkel, eszmékkel és ideákkal. Ezeket meg kihajtanám a földre. A valódi életbe.