Rómeó és Akhilleusz

A veronai szerelmesek történetének korhű színrevitele a londoni Shakespeare’s Globe 2009-es előadásában volt látható szombat este az M5 csatornán. A történet, mint tudjuk, Veronában játszódik és két ellenségeskedő olasz családot mutat be: a Montague-kat és a Capuleteket. Montague Rómeó és Capulet Júlia egymásba szeretnek, titkon összeházasodnak, ám a frigy halált hozó bonyodalmakba torkoll.

Rómeót a Globe előadásában ezúttal egy néger színész, Adetomiwa Edun alakította, és színes bőrű volt Lőrinc barát is. Nem volt színes viszont Rómeó családja, hogy a helyzet a politikai korrektség szempontjából kibogozhatatlan legyen. Művészi értéke az egyébként stílusosan hagyományőrző előadásnak Rómeó miatt körülbelül nulla lett. Franco Zeffirelli 1968-as filmje beleégette a huszadik századi kulturális közfelfogásba Shakespeare meséjének legszebb megfogalmazását: egy szép olasz fiú és egy szép olasz lány érzékeny, őszinte szerelmét a középkori Olaszországban, ahol feketék akkoriban legföljebb rabszolgaként bukkanhattak volna fel.

Egy fekete Rómeó az eredeti shakespeare-i környezetben a szándékkal éppen ellentétes hatást vált ki. Rasszista provokáció, értelmetlen és hamis átirat lesz belőle: egy fekete fiú elcsábít egy fehér leányt a család tiltása ellenére, majd megöli a lány bátyját, és hogy megússza a büntetést, egy ugyancsak színes bőrű pappal összejátszva, elmenekül… Ennek mi köze van Shakespeare-hez? És mit szóljunk majd, ha egy politikailag még korrektebb színtársulat a jövőben mondjuk a Hattyúk tavát értelmezi át…?

Őrült gondolatok, de sajnos van bennük rendszer. A Harvard és a Berkeley egyetemek zenebarátai a világ egyik leghíresebb zenekarát terrorizálják. Azt követelik, hogy minden ötödik zeneszerző, akit programra tűznek a Bostoni Szimfonikusok, legyen vagy színes bőrű, vagy nő. A Bostoni Szimfonikus Zenekar rémülten válaszolt: a női kvótára már gondoltak, sőt szokták olykor-olykor zeneszerzőnők alkotásait műsorra tűzni. Szemüket lesütve elismerték viszont, hogy a nem fehér zeneszerzők eddig eszükbe sem jutottak.

Ön ismer világhírű „nem fehér zeneszerzőt”? De ne az amerikai jazzre gondoljon, mert azzal nincs gond, ott a fehérek inkább kisebbségben vannak. Hanem a komolyzenére. Nem ismer? Akkor ön vagy rasszista, vagy az egész művelt világ rasszista és benne ön is. Mármint amennyiben e futóbolondoknak igazuk van. A baj az, hogy hiába tudjuk, hogy nincs igazuk, hogy példának okáért bár Trója falai körül egy fehér Akhilleusz kergette a fehér Hektort, vannak, akik egy őrült eszme nevében akár az egész európai kultúrtörténelmet átírnák. Akhilleusz nem volt fekete? Sebaj, a BBC legújabb sorozatában az lett, nehogy sértve érezzék magukat szegény bevándorlók, akiknek már a karácsonyfa is lelki fájdalmakat okoz…

Apropó, bevándorlók. „Soha sem értettem, hogy egy olyan országban, mint Németország, amely számunkra a fegyelem és a jogállamiság legjobb példája, hogyan ünnepelhették valami jó dologként a káoszt, az anarchiát és a határok illegális átlépését” – mondta a Bild Zeitungnak adott minapi interjújában Orbán Viktor. Mi akarjuk eldönteni, hogy ki élhet magyar területen, mondta továbbá a magyar miniszterelnök. „Meg kell őriznünk azt a jogot, hogy eldönthessük, ki élhet magyar területen.” A kormányfő hangsúlyozta, a multikulturalizmus csak illúzió. „Mi nem szeretnénk ilyesmit. És nem szeretnénk, hogy bármit ránk erőltessenek.”

Lapszám: