Sajtószabadság

Őszintén szólva nem értem, mit vinnyognak némelyek arról, hogy beszűkült a demokrácia, mert nincs sajtó- és szólásszabadság. Megszűnik egyre-másra az ellenzéki média, a Klubrádió kénytelen félévenként gyűjteni, hogy fönnmaradhasson. Miközben a nem jobboldali, hanem a kormánypárti média egyre terjeszkedik. Megszűnt a Magyar Nemzet napilap, megszűnt a Heti Válasz hetilap, politikai profilt váltott a Hír TV, ellenzékiből kormánypárti lett. Az egy szem Népszavával szemben a Magyar Hírlap, a Magyar Idők voltaképpen a kormány hivatalos lapjai, és még él és virgonc a Hócipő, a Magyar Narancs, a 168 Óra meg mit tudom én, mi. A rádióügyben is jobban állnak a kormányközeliek. Tudtommal megszűnt a Lánchíd. A Mária, meg a Katolikus Rádió felekezeti fórumok, sem ide, sem oda. És a tévében is vannak furcsa, nem tudom, hová tartozó csatornák, a lényeg mégiscsak a két szomszédvár, az Echo és az ATV. Az úgynevezett közszolgálati médiumok megítélésem szerint majdnem semlegesek. Rendszeresen ellenzéki írókat, művészeket mutatnak be, utóbb például a Kossuthon Nádas Péter novellentyűjét dolgozták föl. Jó író unalmas rittyenetét adták elő érdektelenül. Kormányközeli művész viszont nincs sehol. Még a Magyar Időkben sem. Mondhatom nyugodtan: a Szépírók Társaságának jobb a jelenléte a médiában, mint a másik tábornak, minden tekintetben. Mert az úgynevezett ellenzéki média jobban gondozza sajátjait, mint a kormányhoz közel álló fórumok. Ez őrület! Mondhatni, ez utóbbiak is az elhallgatás taktikájával semmisítik meg a sajátjaikat. A nemzeti irodalomban klikk uralkodik belterjesen és elfogultan. Vagyis lehetséges, hogy több a kormánypárti, nemzeti konzervatív vagy jobboldali médium, ám koncepciótlan, rosszul működik, elfogult és szűk látókörű.

Fotó: Youtube

A sopánkodók azonban egy dologról megfeledkeznek. Az átkosban vagy negyven évig egyfolytában kapitalizmust akartak, s amikor ez be is jött 1990-ben, a diktatúrában szocializált liberálisok vették át az irányítást a médiában. Vagyis: 1994 után is a liberálisok uralták az egy szem televíziót, majd utána a többit. És Antall megvehette volna egy forintért a Magyar Nemzetet, de nem kellett neki, mert megszervezték az Új Magyarországot, de még annak az utódja is tönkrement. Most halt meg a Kapu pekuniáris okok miatt. Bencsik Andrásék napilapja hajdan kifulladt. Két évtizede nem maradt konzervatív, jobboldali médium, és senki sem sopánkodott, hogy nincs sajtószabadság.

És ma mi történik? Egyszerűen a kapitalizmus vastörvényei szerint anyagilag mennek tönkre az ellenzéki médiumok. A fél évszázados Népszabadságot fölszámolta a külföldi kapitalista tulajdonosa, mert ráfizetéses volt. Pénzügyi okokból szűnt meg a lap, s nem holmi sajtószabadság-hiány miatt. A Heti Választ, a Magyar Nemzetet ugyanaz a nagytőkés működtette, aki azt remélte, 2018-ban médiasegédlettel megbuktatja a Fideszt. Őrületes sajtóháború dúlt a két pártoldal között, de a Fidesz kétharmaddal győzött, s az ellentőkés bedobta a törölközőt. Föladták a ráfizetéses lapokat, de még a Lánchíd rádiót is, mert nem jött be a politikai várakozásuk.

Hát hol van kérem a balliberális nagytőke? Miért nem karolták föl ezeket a fórumokat? Mi a fenére szórják a liberális tőkések a pénzüket? A migrációra? Miért nem az ellenzéki médiára? Miért nem, miért nem? Az mégsem lehet, hogy Orbán finanszírozza a saját ellenzékét.