Jelenlegi hely

A sátánizált Horthy 24.

Szalay Károly
Szalay Károly képe

A történelem hitelességre törekvő megismerése sok szempontú, összefüggéseket föltáró elemzést igényel. Ez az a sok szempontú vizsgálat, amit a Horthyt és a magyarságot dehonesztálók sohasem cselekednek meg. Nézzük a háború kezdeteit.

A harmincas években egész Európában fölerősödtek a szélsőjobboldali, sőt a náci mozgalmak. Létezett Németországon kívül is Hitler-kultusz. Lengyelországban 1937 tavaszán megalakul a „fasiszta” Nemzeti Egység Tábora. Angliában Führerért rajongók csálingóznak az utcákon. Amerikában az európai erjedések hírére „be nem avatkozási bizottságot”, mi több, be nem avatkozási törvényt hoznak. Vagyis az egyre fenyegetőbben aktivizálódó nácizmus ellen passzivitással óhajtanak szembefordulni. Később Chaplin amerikai propagandakörutakon agitál a beavatkozás mellett. Hitler fölbátorodva az általános közönyön, 1937 októberében lázadást gerjeszt a Szudéta-vidéken Csehszlovákia ellen. Ezzel veszi kezdetét a Párizs környéki békék nyomán kialakult valóban abszurd politika-földrajzi állapotok megkérdőjelezése. (A három és fél millió német lakosú területet a csehek foglalták el 1918 decemberében. Ki tudja, milyen jogon?)

Nemcsak megizmosodnak, hanem nácizálódnak a szélsőséges radikális jobboldali mozgalmak a bolsevista hatalom és eszmék erősödése által is gerjesztve. 1937–38-ban Szálasi még a Csillag börtönben, de német nyomásra kiengedik. És 1939-ben ugyancsak német támogatással megalakul a Nyilas Párt. Jugoszláviában a horvát usztasa mozgalom elnácisodik az 1930-as évek második felére. Romániában a Vasgárda ugyanez időben már terrorcselekményeket művel. Schuschnigg osztrák kancellár érezve a kettős, külső és belső náci szorítást, a bebörtönzött hitleristák szabadon bocsájtását ígéri, majd népszavazást: döntsön a nép! A Führer azonban nem vár: megszállja Ausztriát. Mit tesz erre Európa? A brit küldött a Szudéta-vidékre lohol és méltányosnak tartja a német követeléseket. Hitler csehszlovákiai inváziót sejtet, mire Chamberlain tiszteletét teszi nála, s a cseh–német ellentét kompromisszumos megoldását javasolja.

Szeptember 29-én és 30-án Münchenben Chamberlain, Mussolini, Daladier és Hitler megállapodik: Csehszlovákia lemond németlakta vidékeiről. A magyar és a lengyel területi igényekről pedig a Duce és a Führer dönt föntebbiek nevében és az ő jóváhagyásukkal. Tehát nemcsak a tengely, hanem a nyugati hatalmak is egyetértenek a trianoni határok revíziójával. Ám Hitler megállíthatatlan. De meg sem kísérlik fékezni lendületét. Trianonban ők kreáltak a németek hátába egy mesterséges átkaroló fenyegető gyűrűt, jogtalanul elszakított területeinkből. (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria.) És e gyűrű katonailag legerősebb láncszeme, Csehszlovákia puskalövés nélkül megadja magát. A német vezérkar kezdetben még ellentmond Hitlernek: „a célország légiereje nagyobb, mint a németeké, korszerű fegyverzet, gépesített gyalogság, abszolút tűzerőfölény!” A Führer azonban legyint: ugyan, uraim! Én harcoltam együtt a csehekkel még a Monarchia közös hadseregében! Tudom, mit érnek harcászatilag. És lőn. Leltárszerűen az utolsó töltényig mindent átadnak a náciknak, s ezzel Európa legerősebb hadseregévé növesztik a Harmadik Birodalomét. Franciaország kivételével lábhoz tett fegyverrel adják meg magukat a földrész népei Hitlernek. És néhány évvel később Anglia azt követeli Telekitől: álljon ellent a német túlerőnek, ha át akar vonulni rajtunk Jugoszláviát megtámadandó. Tébolyítóan cinikus, sunyi aljasoncok. Nagyszájú szópöcsögők. És e hitványoncok előtt védi meg hősi halálával becsületét Teleki? Akinek még saját országa sem adta meg a végtisztességet mindmáig? Tiso, Hitler láncos kutyája kikiáltja Szlovákia függetlenségét. Prága a németeké. 1939. március 21. A danzigi (gdanski) konfliktus. És a világ még mindig nem döbben rá, voltaképpen mi is történik? 

(Folytatjuk.)