Jelenlegi hely

A sátánizált Horthy 26.

Szalay Károly
Szalay Károly képe

Összegezve és értékelve az eddigieket, a nyomaték kedvéért ismételek. Tehát azok az utódállamok, amelyeket – a mi kontónkra – azért férceltek össze Trianonban, hogy a németeket hátba karolva fékezzék támadó kedvüket, bizony behódoltak, sőt, Magyarországot is behódolásra kényszerítették. Aminek azonban Horthy lépcsőzetesen, az 1944-es megszállásig ellent tudott állni. Ez tény, és minden más hazugság. Egyfelől revízióval hitegették az összes monarchiabeli maradék-országot, másfelől ugyanezzel fenyegették is őket. A nácizmus atyja, Lagarde szerint a „fölösleges népeket.”

Miközben már fél Európa letérdelt Hitler előtt, Magyarország diplomatikusan kereskedelmi megállapodást kötött a gyűlölt Szovjet­unió­val. Teleki kiszorítja az országgyűlésből a legharciasabb nyilas képviselőket, Hubayt és Vágó Pált. Német nyomásra viszont Szálasit kiengedik a Csillag börtönből – amnesztiával. Bonyolult korszak.

1940. Az olasz diplomácia Magyarországnak adhatott volna némi támogatást a náci kényszerítés ellen. A Jugoszláviával kötött örök barátsági szerződés azonban ellenünk hangolta Mussolinit, akinek balkáni terveit ezzel megzavartuk. Anglia tehetetlenül tűrte a német expanziót, de bennünket fenyegetett: ha átengedjük a náci csapatokat földünkön, megszakítja velünk diplomáciai kapcsolatait. Miközben Hitler úgyszólván puskalövés nélkül megszállja fél Európát, megnyeri a dunkerque-i csatát, lenullázza Franciaországot. A területünkből kreált kisantant Hitler szolgálatába áll, ám a lófejű angolok elvárják Horthytól, hogy ezek után ő álljon ellent Hitlernek. Őrület. Miközben, akárcsak Hitler, ők is revízióval hitegetnek. Vagy fenyegetnek. Ha ellenállunk a náciknak, a békekonferencián „megfelelő” álláspontot foglalnak majd el.

Mára már közismert, mi volt ez a „megfelelő álláspont”. Közép- és Kelet-Európa átjátszása Sztálinnak. Még Hitler első áldozatait, a cseheket és a lengyeleket is odadobták, de az ájulattal Hitler karjaiba szédülő náci Ausztriát, azt nem. A Nyugat cinizmusa dominál 1939-től napjainkig.

1939. szeptember az a tragikus pillanat, amikor a németek átlépik a lengyel határt. Megismétlem: őrületesen nagy tett, hogy Horthy nem engedte át a náci és a szlovák csapatokat, hogy bekerítsék a lengyel haderőt. És több százezer menekültet, katonát befogadtunk, sőt megvédtünk. Még franciákat is. Máig sem értem azonban, az egyre izmosabb, egyre belelendülőbb náci hadi gépezet miért tűrte el ezt? Gazdasági érdekből? Nem akart nagyobb tápterületet? Még a dunkerque-i diadal előtt voltak? Vagy azért, mert Horthy átlátszó, jelentéktelen engedményeket tett? Elmismásolt zsidótörvény? Nagykövetséget nyitott Tokióban? Nűűű, és akkor mi van? (Ahogyan Karinthy vigéce mondja.) De miután a szlovákok is, a románok is csatlakoztak a háromhatalmi egyezményhez, ezek tükrében a kormányzó gesztusai: nesze semmi, fogd meg jól.

Magyarország kutyaszorítóban. Anglia fenyegetőzik: ha átengedjük Hitlert Románia ellen, elveszítjük jóindulatát. Ugyanakkor Mussolini fenyeget, nehogy akadályozzuk Románia megszállását! Azét a Romániáét, amely ország megszállás nélkül is már régen Hitler kiszolgálója.

Őrület a köbön. Hát napjaink veszettül Horthyt harapdáló bucigyurijai erről mit sem tudnak? Kapiskálnak-e valamit erről a szörnyű, ellentmondásos korszakról? Fölfogják-e annak jelentőségét, hogy az 1940. december 12-én kötött örök barátsági szerződés Mussolini és Hitler orra alá is odapörköl? És miközben belülről is növekszik a szélsőjobboldali nyomás, mint a rosszindulatú daganat (náci anyagi támogatással), Horthy az okosan németellenes pénzügyminiszter, Reményi-Schneller Lajos puvoárját erősíti.

(Folytatjuk.)