A piacot járva utamba került egy élő, igazi, harcos, rasszizmus ellen küzdő antináci. Szóba elegyedtünk, s rövid eszmecsere után megértettem gondolkodásmódját. Összefoglalom.

Ha a fehér ember egy szemét disznó, akkor az egy szemét disznó. Ha a fekete (arab, cigány stb.) egy szemét disznó, az csak azért van, mert a fehér ember egy szemét disznó.

Ez a pontos definíció a baloldali ember szemléletmódjára. A baloldali ember lényege nem az, hogy szegényeket meg elesetteket gyámolít. Az csak a hangoztatott „csali”. A baloldaliság lényege az, hogy valaki a saját kultúrája ellen dolgozik az idegen javára.
A jelenség szakkifejezése: etno­ma­zo­chiz­mus. Akkor uralkodik el a szervezetben, amikor a reggeli borotválkozás közben többé nem gyönyörködöm magamban, hogy milyen szép, okos, magyar férfinek teremtett az én uram és teremtőm, hanem undor fog el ugyanezek miatt!

Az a gond a modern világgal, hogy mindenütt más van a címkén, mint a dobozban. Az etnikai jogvédők a legnagyobb rasszisták, a női egyenjogúság harcosai a legnagyobb szexisták, a tolerancia bajnokai a legnagyobb intoleránsok, és így tovább. Az „antirasszizmus” a gyakorlatban a fehér ember elleni rasszizmust takarja, így a rasszizmusellenesség nem más, mint fehér- és (nálunk) magyarellenes diszkrimináció. Ha egy európai gyökerű, fehér népcsoport vállalja identitását, s meg akarja őrizni saját kultúráját a saját utódai számára, akkor az „rasszizmus” és „a náci eszmék újjáéledése”. Ha egy indiai vagy egy fekete teszi ugyanezt, az pozitív dolog és „ősi, fejlett stb.” kultúrák megőrzése. Ha mi akarjuk megőrizni saját kultúránkat, az egy elmaradott mucsaifasiszta dolog. (Egyébként a mélybalosok a gyarmatosítás bűnét is csak akkor rángatják elő, ha azt fehér ember követte el, amikor a japánok vagy a törökök gyarmatosítottak, az senkit nem érdekel.)

A sor lassan elfogyott. Az eszmecserét is befejeztem. Sok újat nem tudtam meg, de jó volt összefoglalni a lényeget. Azt hiszem, máskor is megyek.