Magyarországon nagyjából a rendszerváltozás óta halljuk, hogy az újságírás csúcsa az oknyomozó újságírás. Vagyis az olyan cikk, cikksorozat, amely önálló nyomozással derít fel eltitkolt politikai, gazdasági összefüggéseket. Hazánkban azonban – néhány kivételtől eltekintve – nemhogy oknyomozó újságírók nem dolgoznak, de a legritkább esetben olvashatunk efféle írásokat.

Az oknyomozáshoz és tényfeltáráshoz ugyanis pénz kell. Nagyon sok pénz. Márpedig a szerkesztőségekben, legyenek azok jobboldali vagy baloldali műhelyek, kísérletképpen, a biztos eredmény nélkül nem szokás ablakon kiszórni a pénzt.

Éppen ezért olvastam meglepve nemrégiben az Index nagy leleplező sztoriját, amelynek központi állítása, hogy Habony Árpád, Rogán Antal és a jobbára ismeretlen Kertész Balázs adott randevút egymásnak egy belvárosi irodában. Belekeveredett a történetbe néhány grúz üzletember, valamint sok-sok sejtetés, amelyek alapján önmagában semmi biztosat nem állítottak a cikk szerzői, de az Indexnél megszokott módon nem is ez volt a cél, hanem mindenféle ködös prekoncepciók közhírré tétele.

Az Index-cikket hárman jegyezték, és majdnem egy évig dolgoztak rajta. Habony, Rogán, Kertész érkezését a megbeszélésre konspiratív módon, titokban rögzítették. Ugyancsak ilyen módon vették fel Rogán Antal megérkezését egy másik alkalommal, valamint az utcán beszélgető grúz férfiak beszélgetését. Az ilyen felvételek elkészítését és közzétételét a törvény persze nem tiltja, és nagyon üdvös, ha az újságírók élelmesek és feltalálják magukat. A kérdés csak az, hogyan derítette ki az Index, hogy október 28-án és november 10-én a megadott időben az Aulich utca 3. alatt rögzíthetik célszemélyeik érkezését? Mert az azért nehezen hihető, hogy véletlenül arra sétáltatták a kutyust, és éppen akadt működő kamera deréktájban.

Nem. Ezeket a felvételeket titkosszolgálati tudással, szakember segítségével készítették, ahogyan a szükséges információt is ilyen forrásból, ilyen tudással szerezték meg. Hogy így történt, és a helyszínen nem a cikket jegyző újságírók forgolódtak, ők maguk árulják el cikkük végén: „Külön köszönetet szeretnénk mondani a videofelvételek készítőjének.” S hogy honnan volt minderre pénzük? A választ a cikk végén szintén a szerzők adják meg. „A cikk a Független Médiaközpont oknyomozó riportpályázatának támogatásával és a Transparency International Magyarország oknyomozó újságírói mentorprogramjának támogatásával készült.”

Vagyis Soros György adta a pénzt.

Aki 2007-ben felszámolta ugyan alapítványának magyarországi tevékenységét, de továbbra is busásan folyósítja a pénzt a magyar társadalom fellazítását (vö. „nyílt társadalom”) végző embereinek. A sajtóban megjelent adatok alapján pontosan tudjuk, mennyi pénzt folyósít kedvenc „civil” szervezeteinek, a különféle médiumoknak, intézeteknek. A Transparency International Magyarország finanszírozása programok támogatásával zajlik, ezek közül több is köthető Soros Nyílt Társadalom Intézetéhez, az OSI-hoz. 2012-ben a külföldi támogatásuk fele, mintegy 23 millió forint érkezett az OSI-tól, 2013-ban már 43 millió OSI-támogatást használtak fel, többet, mint a Transparency International központjától forrásaiból, valamint és magyar és külföldi támogatásából. 2014-ben belföldi magánadományozóktól 205 000 Ft-ot, belföldi cégektől 12 milliót, külföldről pedig 84 milliót kapott az alapítvány, ebből egyedül az OSI 59,1 millió forintot adott. A támogatók között akadnak továbbá nagykövetségek (norvég, holland, brit, svéd, kanadai), cégek és alapítványok, ezek közül néhány kötődik a Soros-birodalomhoz (Ökotárs, Ökopolisz, K-monitor Közhasznú Egyesület, Norvég Alap). Előfordul az is, hogy Soros konkrét ügyben veszi igénybe a Transparency International szolgálatait. 2014-ben például 26 millió forintot fizetett azért, hogy a szervezet a 2014-es kampányfinanszírozások körüli átláthatóságot monitorozza a pártok körében. Az Index oknyomozó írásának másik támogatóját, a Független Médiaközpontot is pórázon tartja a milliárdos spekuláns. A szervezet 2014-es jelentése szerint hét projektből három az OSI támogatásával valósult meg.

Ezek tehát az Index támogatói. Egyetlen áttéttel máris Soros Györgynél vagyunk. Ha jobban tetszik, ő fogta a kamerát az Aulich utcában.

Végezetül jogászkodjunk egy kicsit. A Btk. szerint a hazaárulás jogi tárgya „a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, függetlensége, területi épsége. Alkotmányos rend alatt értjük az alkotmányt, az alkotmányban foglalt elveket és intézményeket, valamint az azok zavartalan működéséhez fűződő érdeket.” Elkövetési tárgya „egyrészt kapcsolat felvétele, másrészt kapcsolat fenntartása külföldi kormánnyal vagy szervezettel. A kapcsolat felvétele feltételezi, hogy az elkövető a fent nevezett szervvel ténylegesen érintkezésbe kerül. A cselekmény ebben az esetben akkor befejezett, ha a másik fél a közeledést elfogadja. Ez történhet bármilyen módon. Kapcsolat fenntartása esetében már a két fél közti együttműködés a lényeg. A bűncselekmény elkövetéséhez külföldi kormány vagy szervezet megléte szükségeltetik.”

2016-ban Magyarországon nem a kormány és az ellenzék csap össze. Valójában Magyarország áll az egyik oldalon, Soros és a globális hatalom a másikon. A játszma láthatatlan, de azért nagyon is létező tétje Soros György befolyásának kiterjesztése vagy megkurtítása. Ebből a tényből kiindulva érdemes értelmezni az Index minapi videócsínyét is. Amelynek – mondanunk is felesleges – semmi köze az oknyomozáshoz, viszont elsőrendűen bizonyítja, hogy hazaárulók, legalábbis erkölcsi értelemben véve, ma is élnek, dolgoznak a magyar médiában.