Érdekes dolgot figyeltem meg. Ha van egy káros jelenség, és azt a nevén nevezem, akkor a káros dolog védelmezői mindig odabiggyesztik, hogy „-ozás”, és ezzel a dolog a szemükben tisztára van mosva. Ha emlegetem Sorost, ők azt mondják, az „sorosozás”. Ha említem Trianont, lesz belőle „trianonozás.” Ügyes…

Ha a boltban a pénztáros követeli, hogy fizessek az áruért és én azt mondom, hagyja már ezt a „tessék fizetnikezést”, akkor jogszerű lesz, ha ingyen viszem el? Ha a rendőr felír gyorshajtásért, és így szólok: Hagyjuk ezt a „kérem az igazolványozást”, akkor majd nem kell kifizetnem?

Érdekes amúgy ez a Soros-mizéria. Minap fiókturkáláskor akadt a kezembe egy kazetta, amit Horn idejében adtak ki, amikor Pongrátz Gergelyt bilincsben vitték el Demszky emberei. Nagy Feró meg Wasz­lavik szerepel rajta, talán Csurka, meg mindenféle skinheadek. „Soros, Sarlós sok a pénzed, de nem kérek én belőle, vigyék inkább a Szentföldre, s váltsák ott fel becsületre”, énekli a kazettán Waszlavik.

A radikalizmus hajnalán Soros egyenlő volt azzal, hogy Belzebub. Szidni annyi volt, hogy valaki tökös gyerek. És persze magyar. A Soros-témakör sokáig tabu volt a hivatalos médiában, esetleg a kuruc.info írt róla valami zaftos „sorosozást”. Senki álmodni sem merte, hogy kormányzati szinten ilyesmi elhangozzék. Most meg a Jobbik háza tájékáról kapja az ember, hogy Sorost szidni voltaképp „sorosozás”.

Még egy kis „-ozás”. A 444 nevű, haladó szellemű portál kesereg, hogy milyen maradi dolog, hogy Magyarországon a homokosok nem házasodhatnak. Másutt meg azt írják, hogy a házasság mennyire elavult, idejétmúlt maradvány. A progresszió szerelmesei szerint a házasság elavult és ósdi marhaság, és közben hihetetlen erőfeszítéseket tesznek, hogy ebből az avítt marhaságból mindenáron részesüljenek.

Javaslatom a következő: ha egy liberális elmebeteg előjön a környezetünkben ezzel a baromsággal, nézzünk a szemébe, és mondjuk a következőt: „Nem unják már ezt a »házasodhassanakozást«? Unalmas.”