Az internet a legdemokratikusabb dolog a világon. Minden jó és rossz jelentéstartalmával együtt. Mindenki elmondja a véleményét – ha kíváncsi rá valaki, ha nem. (Minél kevésbé kíváncsi rá bárki is, az illető annál elszántabban mondja, és ha valakinek senki nem tetszikeli a bejegyzéseit sohasem, az elkeseredésében rátenyerel a Caps Lock gombra, és minden szót nagybetűvel ír.)

Igazság szerint azon lehet lemérni, ki mennyire értelmes, hogy milyen gyakran szól hozzá a neten bármihez is. Egészséges lelkületű ember szinte soha, legfeljebb ha nagyon unatkozik. Legújabb megfigyelésem, hogy az emberek szeretik a tudomány szavait a saját érdekeik szerint használni. Kigyűjtöttem pár iskolapéldát. Apakomplexus. Ezt az irigy és zömmel ifjabb emberek szokták alkalmazni, akkor, ha egy fiatal nőnek – akire nekik fáj a foguk – nem hasonló korú párja van. (Az irigy nők ilyen esetben inkább pedofiloznak). Evolúció. Erre a szoknyabolond és hűtlen férfiak hivatkoznak folyton, ezzel mentegetve magukat. Ilyen az evolúció – mondják, és ezzel le van tudva, hogy szegény asszony otthon sír a gyerekkel, míg ők az épp aktuális macával ülnek a moziban. Nos, aki anélkül veszi a szájára ezt a szót, hogy a gén, a DNS és a mutáció szavak pontos jelentésével tisztában lenne, azt megbüntetném.

Megszokott dolog még, hogy valaki dühében fogyatékosnak hívja a másikat. Ez engem mindig felháborít. Nem azért, mert ez a kifejezés nem politikailag korrekt. Az engem nem érdekel. A fogyatékos az fogyatékos, a hülye meg hülye. (Valaha nem féltek ezeket kimondani, még térképet is láttam ezzel a felirattal: A hülyeség terjedése Magyarországon, 1902. ) Hanem azért, mert ez mind egy kaptafára készült, csak bunkósbot a vitában, semmi több.

Ha már szavak. Van pár ismerősöm, akik a szájukra veszik és le is írják azt a kifejezést, hogy „gyűlöletbeszéd”. Azon gondolkodom, hogy az ilyenek vajon ’52-ben alkalmazták volna-e a „Tito láncos kutyája” kitételt, és harcoltak volna-e az „imperialisták” ellen?