A minap hajnalban felébredtem, s pöhörésztem a rádiógombon, azután visszaaludtam. Arra riadtam föl, hogy egy férfiú azt kérdi a beszélgetőpartnerétől: és véleménye szerint a pornófilmek alkalmasak arra, hogy a gyermekek szexuális kultúráját fejlesszék? Azaz iskolában taneszköz lehet-e a pornófilm tíz-tizenöt éves gyermekek erotikus oktatására?

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A kérdés önmagában tébolyító egy médiumban. A globális, egész Európára kiterjesztett züllesztés, hülyítés, lelki rombolás időszakában. A válasz még elképesztőbb. A nyilván szexuális szakkáder hölgy ahelyett, hogy kategorikusan nemet mondott volna, óvatosan azt válaszolta: ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. „Ó, irgalom atyja, ne hagyj el.”

Megtudtuk, hogy a szexuál-szakembernő járja az iskolákat, és előadásokat tart a nemi életről serdülőkorú gyermekeknek. És azt is elmondta, hogy akadt anya-apa, aki hálálkodott neki leszármazottja oktatásáért. Nyilván azért, mert az irgalom atyja már régen elhagyta az idióta szülőt.

Két eset lehetséges. 1. Ezek a pajdego­gosok, akikre valami okból rábízatott a gyermeknevelés és a rádiós okoskodás, még életükben nem láttak pornófilmet. 2. Láttak, de tudatosan rombolni akarják az ifjúság ízlését, sőt lelki egészségét. Mert minő iskolai oktatásban alkalmazható taneszköz lehet az a pornófilm, amiben sorozatosan állattá alázzák a nőt, hánytató, gusztustalan aktusokra kényszerítik, eleve elundorítják a természetes nemi élettől a serdületlen ifjoncot abnormis méretű nemi szervekkel, a harmatos lelkű leánykákban és ficegencekben lelki-pszichikai gátlásokat, kisebbrendűségi érzéseket gerjesztenek a félméteres péniszekkel és a lavórszerű vaginanyílásokkal.

Egy hamvas lelkű, normális tizenéves kisfiú már a szex gondolatától is elszáll, ezek az otromba, összevissza tetovált izomkolosszusok pedig órákig gyömöszölik kegyetlenül megalázott nőpartnereiket, a liberális személyiségvédelem és liberális egyenjogúság nagyobb dicsőségére. A nők arcába és szemébe öntött vizeskannányi sperma gusztustalan látványáról nem is beszélve.

A mai szexuálpszichológusok magukat oktatónak, nevelőnek kinevező szakemberek garázdálkodnak iskolákban és a médiában, a legvisszataszítóbb ókori lupanárok, nyilvánosházak gusztustalanság-bugyrai alá süllyednek.

Jókai Mór készített egy szinonimaszótárt. A tolvajlásra vagy 140, a nemi aktusra 300 szót talált. Sőt kiderítette, hogy minden magyar cselekvő ige szexuális tevékenységként is értelmezhető. Ami szórakoztató olvasmány, de semmiképp sem iskolai tananyag. (Nem is értem, valamelyik mai kiadó miért nem adja ki Jókai szinonimaszótárát?) Jókai fölismerte: a magyar nyelv elképesztően gazdag árnyalatokban. Szerkezete okán elképesztő finomságokra alkalmas. Nos, ezeket a finomságokat nem ismeri sem a pornófilm, úgy is mint „iskolai segédeszköz”, de nem ismeri a kérdéssel foglalkozó szakma sem.

A magyar nyelv csodája, hogy a szexuális cselekedetre van egy olyan szava is, amelyben az „aktust” éteri magaslatokba emeli. És ez a szeretkezni szó. Amelyben megtaláltatik a legmagasabb rendű emberi érzés mint alkotóelem, mint domináns tényező, és ez a szeretet. E fogalom teljességgel hiányzik a pornófilmekből és hiányzik a szexuál-szakemberek szótárából is. Közerkölcsünk rohadásának penetráns megnyilatkozása. Hiányzik a testi és a lelki szerelem összekapcsolása, egyrészt föltételezése, s marad a „technikai kivitel”.