Fidesz 2.0. Vagyis a Fidesz második, javított verziója… A jelek szerint Vona Gábor beleszeretett ebbe a gondolatba. Aki figyelemmel kíséri a Jobbik-vezér közéleti pályafutását, a szintváltások fokozatait észrevehette. Gárdamellény helyett drága öltöny – micsoda szimbóluma az utcáról polgári szalonba toppanásnak. Újabban évértékelőket tart, hajszálpontosan úgy, ahogy a Nagy Minta, Az Igazi Fidesz Elnöke. Újabban egy Valódi Nemzeti Konzultációval igyekszik lemásolni a kormánypárt politikai szabadalmát. Még újabban néppártnak nevezi szélsőjobboldaliakból és csalódott baloldaliakból összeverbuválódott heterogén mozgalmát, mintha legalábbis milliók állnának mögötte. Hamarosan narancssárga inget ölt, és azt fogja mondani, hogy a Fidesz is a Jobbikból származik, ő maga tehát Fidesz-alapító, csak éppen elkallódott tagsági igazolványa az eldobott gárdamellényben.

Vona Gábor közéleti pályafutásának legfontosabb vonása, hogy eddig minden szövetségesét és partnerét elárulta. Még a neve sem igazi, eredetileg Zázrivecznek hívták. A Szövetség a Nemzetért Polgári Körben áhítattal csüngött Orbán Viktor és Makovecz Imre szavain, be is lépett a Fideszbe, aztán amikor látta, hogy a karrierje nem lódul meg a kellő tempóban, gyorsan dezertált. Csatlakozott a Jobbikhoz, majd most elárult társai, Novák, Szávay segítségével megfúrta és eltávolította Kovács Dávidot és Nagy Ervint, a párt addigi erős embereit. Időközben egy szava sem volt ahhoz, hogy a Jobbik Csurka István MIÉP-jével flörtöl, igaz, taktikusan visszavonult egy időre, a 2006-os kampányt sem csinálta végig, majd amikor a Jobbik költségvetési pénzekhez jutott, ismét felbukkant a színen.

Részt vett a Magyar Gárda alapításában, majd elárulva az ötletgazdát, lecsapott a lehetőségre. Különféle gyanús – és időközben szintén elárult – alakok bevonásával kisajátította a mozgalmat. Egyik pillanatról a másikra a legnagyobb radikális lett, esketett és esküdözött, gárdamellényben parádézott, a minél nagyobb médiavisszhang kiprovokálására rászabadította a gárdát és a kuruc.infót a cigányokra, zsidókra, fideszesekre, baloldaliakra, másképp gondolkodókra, és félkatonai szervezetekkel kötött választási együttműködést.

Aztán a sikert besöpörve, már az Országgyűlésben sorra eltávolította frakciójából az öntörvényű, kezelhetetlen figurákat. Mennie kellett Lenhardt Balázsnak, Gaudi Nagy Tamásnak, Zagyva György Gyulának, de megvált Pősze Lajostól és más, tapasztalt politikusoktól is, akik átláttak a szitán. Felemelte a semmiből, majd a létező legsunyibb módon eltávolította Szegedi Csanád alelnököt. Nem olyan régen pedig meghirdette a néppártosodást, aminek szerinte az a lényege, hogy a Jobbikot hozzá kell igazítani a soron következő feladathoz, a kormányzáshoz, ezért cserébe kollektív amnéziát javasol párttársainak és a magyar társadalomnak. Mindebből világosan kitűnik, hogy Vona Gábornak sem szilárd világnézeti, sem alapvető erkölcsi alapértékei nincsenek. A Fidesz 2.0 létrehozása éppen olyan pillanatnyilag jónak látszó ötlet, mint amikor átmenetileg náci, iszlámbarát vagy éppen oroszbarát lett.

A helyzet mostanában annyit változott, hogy a Jobbik növekedése szemmel láthatóan megtorpant, az igazi nagy áttöréstől, a kormányképességtől reménytelenül messze vannak. Ezért Vona elhatározta, hogy ismét színt vált, átszabja pártját, felemeli pillanatnyi hűbéreseit, és új irányba indul el. A Jobbik-féle protesztpártok legnagyobb rákfenéje, hogy ha nem tudják a szimpatizánsaikat, támogatóikat állandó feszültségben tartani, ha nem jeleznek harckészültséget minden percben, akkor a velük rokonszenvezők elhagyják őket, hiszen csak és kizárólag a keménység, szavahihetőség, igazmondás illúziója miatt szegődtek melléjük.

A Jobbik évek óta még apró változtatásokra sem kényszeríti a Fideszt, képtelen kormányzati módosításokat kicsiholni, szakpolitikai üzenetei nem jönnek át. Viszont egyre több Jobbik-aktivistát már csak a remény és a fenti illúzió tart a párt mellett, hiszen alapvetően elegük van abból, hogy négyévente teleragasztják a várost plakátokkal, összevesznek a szomszéddal, míg Vona Gábor és legjobb hatvan barátja öltönyben, jó autókkal korzózik, sütkérezik a sikerben. Ha valahol, a Jobbik táborában soha nem érdemes elmagyarázni, hogy a politikának a bosszún, a lázadáson és a hőbörgésen kívül más célja is lehet. Vonáék régen elvesztették a politikai szüzességüket, és ez hosszú távon biztosan megbosszulja magát.

A fentiekből, a Jobbik egy helyben toporgásából és a tagság morgolódásából nem következhetett más, mint a hosszú kések éjszakája, amikor a vezér leszámolt régi barátaival és riválisaival, egy csapással lenyakazza a pártelitet, és megmutatja, ki az úr a házban. Torgyán és Csurka is pontosan ezt tette, kizárták riválisaikat, majd a gyanús elemeket, végül mindenkit, akikre a családtagok és a talpnyalók ráböktek. Vona Gábor pontosan halad a kisgazdák és a MIÉP nyomdokain, ráadásul úgy tűnik, elhatalmasodó cezaromániája miatt pártja hamarosan szakadhat, bármennyire is az ellenkezőjét kommunikálja a pártsajtó ezekben a napokban. A kirúgottak ugyanis joggal gondolhatják, hogy az eddigi sikerek részben hozzájuk kötődnek, és amennyire Novák Előd személyiségét ismerjük, újabb egócentrumot fognak építeni a mostani helyett, hiszen a hatalom és a pénz súlyos függőséget okoz az ilyen karaktereknél.

Mivel a civil életben dolgozni is kéne, mindent újragombolni eddigi életükben, abban pedig kockázat van, és időbe telik, kizárólag a pártalakítás jöhet szóba. Logikusan tehát Novák meg fogja alakítani a Jobbik 2.0-t, hacsak Vonáék meg nem zsarolják. Ne feledjük, régi barátokról lévén szó, mindent tudnak egymásról, és fogalmunk sincs, kinek mi van a kezében a másik ellen. Jobbikos ismerősöm váltig állítja, hogy a Vona–Novák-párharcban az alapszervezetek legalább egyharmada az utóbbi mögé állna.

A képet árnyalja, hogy nem radikálisok és mérsékeltek, hanem éhesek és jóllakottak szembenállásáról van szó. Vonát a különféle párttestületekben havi fizetést kereső, állami támogatáshoz, sarzsihoz jutó kegyeltjei követik, Novákot pedig azok, akiket csak dolgoztatnak, a magyar nemzeti radikális szubkultúrában nem szokatlan módon: ingyen. A szakadék óriási. Vidéken a biztos százezer forint is komoly pénz – főleg a civil életben megbukott, sikertelen emberek számára –, a tét tehát nagy.

Lehet még egy oka annak, hogy Vona miért éppen most számolt le pártbeli ellenfeleivel. Két éve nyilvánvaló, hogy a Jobbik képes együtt dolgozni a baloldallal, nevezzék bár MSZP-nek, DK-nak, Együttnek. Vidéken tucatnyinál is több önkormányzatban nyíltan vagy a színfalak mögött együttműködnek, a közös ellenfél mindig a Fidesz. Figyelemre méltó, hogy a kirúgottak helyére Vona most éppen azokat a vidéki polgármestereket (Janiczák, Fülöp, Dobó) igyekszik behívni, akik településükön gond nélkül együttműködtek a baloldallal a Fidesz kiszorítására.

Meglehet, hogy Vona egyszerűen csak részese egy sokkal komolyabb, súlyosabb összeesküvésnek: a technikai koalíciónak. Arról a kezdeményezésről van szó, hogy a jelenlegi ellenzék pártjai valamilyen módon együttműködnek, például az egyéni választókerületekben egyetlen jelöltet állítanak a fideszes jelölt ellen, majd parlamentbe kerülve megosztoznak a hatalmon. A baloldali pártok és a Jobbik jelenlegi helyzetében jószerével ez az egyetlen lehetőség a kormányváltásra. Ha így van, akkor a Jobbiknak a megszelídültség állapotába kell jutni, Fidesz 2.0-vá kell válnia, mert a baloldal csak így vállalhatja övéi előtt az együttműködést. És ha így van, akkor Vona Gábor nem pillanatnyi szeszélye folytán, hanem a két év múlva esedékes nagy összefogás miatt váltotta le kiszámíthatatlan és öntörvényű politikustársait, akik teljesen elfogadhatatlanok a technikai koalícióban.

Valószínűtlen ez a forgatókönyv? Vona, Gyurcsány és a többiek előéletét tekintve, semmi sem lehetetlen, a hatalomért szó szerint mindenre képesek. Figyeljünk arra is, hogy a Tóbiás helyére pályázó Molnár Gyula máris bejelentette, hogy kiegyezne Gyurcsánnyal. Príma társaság körvonalazódik. Az alkalmi koalíciónak sajtója mindenesetre lenne, Simicska Lajos bosszúvágya a jelek szerint elapadhatatlan. A Jobbik és a baloldali pártok támogatóit összefűzi az Orbán Viktor elleni gyűlölet. Jelenleg kiszámíthatatlan, hogy vagy-vagy helyzetben hogyan, kire szavaznának.

Az is elképzelhető, hogy Vona egyúttal a Fidesz irányába is tapogatózik, úgy okoskodva, hogy esélyessé váljon, ha legközelebb nem lesz a Fidesznek többsége. Majd kiderül. Azonban a Fidesz 2.0 a polgári tábor felől nézve abszurdum, a tér be van töltve, középen nincs hely, pláne a Vona-féle kaméleonmozgalmak számára. Az tehát, hogy egymásra talál-e a Jobbik és a baloldal, hogy ki zsarol meg kit, ma még a jövő kérdése, de komolyan számolnunk kell ezzel az eshetőséggel.

Vona Gábor eddigi pályája azt mutatja, hogy ha új célok, új lehetőségek bukkantak fel, mindent és mindenkit feláldozott. A technikai koalíció lehetősége tehát indirekt módon fakad Vona mostani lépéséből. Akárhogyan is lesz, ha Novák és a többiek új pártot alapítanak, nem egyszerűen kellemetlenségeket okoznak Vona Gábornak, mert a Jobbiknak karaktert adó radikálisok tömegeit vinnék magukkal.

Őszre sok minden kiderül, 2017-ben pedig már biztosan látszik majd, ki merre indul el. De egy már most is világos, és ez a lényeg: a Jobbik elérte növekedési határát, mostantól csak ügyes manőverezéssel haladhat tovább. Ha pedig így van, Vona vagy mindent megnyer, vagy mindent elveszít a hosszú kések éjszakájával. A Jobbik nevű párt vagy egy bal-jobb nagykoalícióban jut a hatalomba, vagy a kisgazdák és a MIÉP sorsára jut, eltűnik, felszívódik,a helyét betöltik mások. Nagy összegben inkább az utóbbira fogadnánk 2016 áprilisában.