Egy pomázi fontos ember Facebook-adatlapján – az ember olykor hihetetlen oldalakat is megnéz – leltem:

„Ma négy pomázi szülő hívott fel a Mátyás iskola kerítésének szivárványszínei miatt. Az elsőt »vidám színekkel a gyerekeknek« nyugtattam. Aztán megnéztem, és ledöbbentem. Ilyenek hangzottak el: nem viszem oda a gyermekem, így szoktatják a »szivárvány« léthez, »valami szekta csinálta, azonnal lépjetek fel ellene«. A negyedik telefonáló arról beszélt, hogy mikor odament a festőkhöz, hogy a felháborodásának adjon hangot, egyik pomázi prominens liberális azt mondta neki:

»Leszedette a Szijjártó a nagykövetségről a szivárvány zászlót, majd itt nézheti…«

Természetesen tisztában vagyok azzal , hogy a szivárványszínnek jelentése van…”

Idézet vége. Ennyi elég is.

Én mint a magyar népmesék rajongója kikérem a magam és az összes rajongó, valamint úgy általában minden normális ember nevében, hogy a szivárványnak „jelentése van”. Nincs! Az egy színes természeti jelenség. Egy tünemény, amit az aberráltak kisajátítottak, és ezt mi minden szivárványon való szörnyülködéssel legitimáljuk. Vissza kéne venni a homokosoktól a szivárványt, mert ez régen egy kedves meseelem volt, most meg a fajtalankodás jut az emberek eszébe. Negyven évvel ezelőtt nem tiltakoztak volna a szülők, hogy szivárványszínű az ovi kerítése. Ha a városházáé lenne az, akkor joggal gyanakodhatnánk, de ez egy ovi! És az ökör szülők meg a helyi fontos ember is a felháborodásával muníciót ad a liberálisoknak. Mert azzal, hogy átvesszük a szlogenjeiket, jelképeiket, még akkor is elismerjük őket, ha harcolunk ellenük.

Nem szabad figyelembe venni! Gyűlöletbeszéd, elhatárolódás, homofóbia és szivárványszimbólum nincs. Mert egy normális világban ezek nem léteznek.

Semmit nem szabad átengedni nekik. Se a művészetet, se a popkultúrát, se a tudományt, és a szivárványt se.

Néztem egy képet a kerítésről, egy kismadár ül rajta. A tengelicnek sem tetszik, hogy lopják a szivárványt.