Múlt év őszétől a múlt hétig a közbeszéd mintha megőrült volna. Semmit nem számítottak a gazdasági, diplomáciai, kulturális és szociológiai eredmények, a társadalom rögeszmésen egyetlen dologgal foglalkozott, egy kiálló szöggel a cipő talpában: az urizálással. Egy szög el tudja rontani az ember napját. Nem érdekli, hol jár, mit lát, nem tud örülni semminek sem, mert csak egy dolog foglalkoztatja, az átkozott szögtől való megszabadulás egyre hevesebb vágya.

Minél hatékonyabban sulykolta bele a köztudatba a nemzetközi támogatással felvértezett ellenzék a Fidesz-szög létét, annál kevésbé érdekelte a közvéleményt a valóság maga. Csak a szög. Az az átkozott szög. Fenemód sikeres kampány volt. Veszprémben a közvélemény úgy rúgta le lábáról a cipőt, hogy csak úgy koppant. Amiből két fontos tanulság következik. 1., Szög a cipőbe nem való. 2., Nem csak cipőtalpba fúródó szögből áll a világ.

Orbán Viktor évértékelőjét hatalmas érdeklődéssel várta a közvélemény értelmesebb része. Megszülettek az első vélemények is. A hülyékkel és rögeszmésekkel most nem foglalkozunk. Mindenki arra volt kíváncsi, miképpen kezeli az úgymond veszprémi válságot a miniszterelnök. Nos, a helyén kezelte. Csak annyi időt és mondatot szánt rá, amennyit megérdemelt. Elmondta ezzel szemben, hogy milyen a valóság körülöttünk. Honnan indultunk, miért és milyen stratégiát kellett követnünk a megfelelő periódusokban, és a továbbiakban mire számíthatunk.

Bár a miniszterelnök a figyelem fenntartása érdekében beépített beszédébe néhány poént, a szöveg egyetlen mondata sem volt pusztán retorikai jelentőségű. Soha még politikus ilyen őszintén nem beszélt arról, kormánya az elmúlt években mit és miért tett. Most először mondta el, amit sokan sejthettek, hogy a gyenge Magyarországnak nem lehetett más külpolitikai stratégiája, mint a követő, simuló stratégia, de a már erős Magyarország egy dinamikus, merész külügyet vezet. Melynek érdekében látványos generációváltás történt.

Most először fejtette ki teljes részletességgel a tényt, hogy egy világkorszak véget ért, a neoliberalizmushoz már nincs mód visszatérni. Az európai jóléti társadalmak aranykora véget ért, és Magyarországnak jól felfogott érdeke, hogy rugalmasan alkalmazkodjék a változó világ változó erőtereihez. Magyarország következetesen tartja magát szövetségi szerződéseihez, de mindez nem akadályozhatja meg abban, hogy felismerje tényleges érdekeit. Berlin, Moszkva, Ankara. E három főváros jeleníti meg a történelmi átrendeződés egyre jelentősebb súlypontjait, melyekhez viszonyítva Magyarország történelmében talán először centrális pozícióba került.

Itthon eközben a felemelkedés korszakának kell eljönnie, mondta Orbán Viktor. Az kell, hogy a bérből és fizetésből élő úgymond egyszerű emberek is részesei lehessenek a sikernek. Hogy mindenki, aki boldogulni akar, megbecsült polgárnak érezhesse magát e hazában. Az elkövetkező években ők lesznek a legfontosabbak.

Ami pedig a szöget illeti? Igen, ott volt a cipőben, ismerte el a miniszterelnök. De már nincsen ott. És ne tulajdonítsunk neki nagyobb jelentőséget mint amennyit érdemel. Nehogy már a szocialista tolvajok tanítsanak minket erkölcsre. Ha valaki hibát lát, szóljon, mert barátok között fontos az őszinteség, de még fontosabb, hogy ne veszítsük szem elől azt a történelmi művet, amelyre mindnyájan büszkék lehetünk… Úgyhogy március 15-én ismét mi jövünk.