„Ami új, az rossz!” – mondottam volt vagy húsz éve, s lám, mily okosság ez még ma is! Elmondom, min tépelődöm. Ismerősöm dohog. Derék reakciós. A Face­bookon próbálta okítani a vegánokat meg feministákat, aztán valaki jelentette, hogy hamis a profilja – ami igaz is volt. „Fel van függesztve, és ha mutatok igazolványt, megint használhatom.”

Egek! – mondom erre én. Személyes iratokat csak államok, illetve államok által felügyelt hivatalok kérhetnek, nem államként viselkedő cégek. Igazolványt kér. Határon letilt. Kinek van joga személyi azonosságot igazoló okmányokat kérni? Közhatalommal felruházott szerveknek. Konkrét lista van, hogy rendes személyi, tagsági, csekk stb. miket fogad el. Ez van a közműszolgáltatókkal is. Azoknál is sérül a megegyezés elve, a szerződési szabadság nem létezik, diktátumok vannak. És államok egyezkednek velük. Egyoldalúan, bármikor és bármire megváltoztathatja a szabályokat. Régen nemhogy ilyen nem volt, alkotmány se kellett. A szokásjog elegendő volt mindenre.

Werbőczy azt írja, a szokásjoghoz idő kell. Idősültségnek fordítják. Sima törvénynél egy emberöltő, 25 év. Közjoginál 100 év. Négy év múlva lesz 2020. Tria­nonra gondol? – kérdezhetné a naiv, egyszerű lélek. Nem – mondanám erre. – A trónfosztásra. Addig köt minket a Pragmatica Sanctio.

Eszembe jutott még egy régi jó dolog. Egy másik magyar virtus. A budai polgárok kiátkozták VIII. Bonifác pápát 1302-ben. Ez egyedülálló a keresztény világban. Csak a budai polgárok merték ezt megtenni a nagy hatalmú pápa ellen. Olvasom az újságban Ferenc pápa nyilatkozatát migránsügyben. „Ferenc pápa amellett foglalt állást a migrációval kapcsolatban szerdai audienciáján a Szent Péter téren, hogy a nemzetek és vezetőik nyissák meg szívüket és nyissák meg kapuikat – írja az MTI.”

Jó budai polgárok! 1302 óta nem egy, de több tucat emberöltő eltelt. A – saját korában tán meglepő – tett immáron szokásjoggá válhatott. Van-e még magyar virtus? Van-e még vér a jó budai polgárok pucájában? Ez itt a kérdés.