Jelenlegi hely

Sztrájk

Pozsonyi Ádám
Pozsonyi Ádám képe

Nézegettem egyik este az Echo Televízió élő közvetítését valamelyik épp aktuális tüntiről. Ballagtak az utcán gyanús emberek, némelyik leült a földre. Az út közepére.

„Demokráciát!” Ezt kajabálták. Bár én inkább ezt véltem hallani: „Demokjáciját!” Érdekes, amikor 2006-ban vízágyú volt, nem mondták ezek, hogy „demokjáciját!” Amikor a vízágyú „megfelelő kezekben” volt, nem mondogatták. Ebből levonható egy ideológiai tanulság. A vízágyú maga a demokrácia, ha megfelelő kézben van. Aki másként gondolja, az náci.

Mellesleg ezek csak akkor vonyítanak demokráciáért, amikor épp nincsenek a húsosfazék közelében. Voltak negyvenesek, harmincasok – mint Bob, a Forró szél című legendás jugoszláv filmsorozatban, aki 42 éves korában is egyetemre járt –, meg persze egy rakás huszonéves nyikhaj. Ezeknek amúgy az a bajuk, hogy túl jó dolguk van. A mai modern embernek túl jó a dolga, ezt állítom. Csakis jó dolgában foglalkozik valaki ilyen hülyeségekkel, hogy van-e semlegesnemű WC egy munkahelyen, meg hogy milyen jogai vannak a transznemű akárkiknek (elnézést, de sajnos nem vagyok tisztában az LMBTQIJ újabb és újabb frissítéseivel). Az is a mai ember jó dolga, hogy küzd az oltások meg az orvosok ellen. Nagy­anyám még kezet csókolt volna a faluban egy „orvosmaffiát” képviselő doktorért, és könyörgött volna, hogy kapjon oltást. A XIX. században hat gyerekből három elment csecsemőkorban. Most meg lázadnak a kanyaróoltás ellen.

„Demokjáciját!” „Demokjáciját”. Ezeket se verte még szájon rendőr soha, különben tudnák, mi az a diktatúra. Csak én érzem azt, hogy a bölcsész titulus mára szinte sértésszámba megy?

Jut eszembe, bölcsész. Nagyon szépen megkérek minden szociológust, politológust, kulturális antropológust, esztétát, gender sztádizost, média-kommost, hogy ne sztrájkoljon. Ezzel épp annyira a csőd közelébe vezetnénk ezt az országot, mintha én abbahagynám a facebookozást.

Könyörgöm, ne tegyétek! Ne jussunk Görögország sorsára.