A futószövetség vezetői bosszúsággal vegyes csodálkozással ültek a székház társalgójában, miután megnézték Magas Veronka videoüzenetét, amelyben közölte, hogy nem hajlandó elindulni a nagykörúti maratonon, mert neki ez már snassz.

„Azt hiszem, eddigi eredményeimmel megszolgáltam, hogy a szövetség enélkül is a tenyerén hordozzon, és ne legyen szűkmarkú a további támogatásokban. Elvégre Veronka csak egy van, és én nem vagyok bohóc, hogy a körúton rohangásszak körbe-körbe, amikor már teljesítettem a New York–Vlagyivosztok-ultramaratont.”

– Voltaképpen miért is adunk mi az adófizetők pénzéből Veronka felkészülésére súlyos milliókat? – kérdezte az államtitkár.

– Azért, mert Veronka sikeres ember, aki kedvet csinál a sporthoz eltunyult honfitársainknak, példaképként állítható a fiatalok elé, ami mentálisan javítja az ifjú generáció állapotát. Kitűnő országimázs, ami akár gazdasági-politikai-nemzeti haszonná konvertálható.

– Stimmt – bólintott az államtitkár. – De ha Veronka egy arrogáns alak, aki lenézi a mecénásokat, és derogál neki a hazai levegő, akkor nem példakép, nem országimázs, és így kidobott pénz, amit ráköltünk. Itt van például Béla esete – folytatta csevegve. – Nézhetetlen, unalmas, művészieskedő filmeket csinál egy halom közpénzből, ami soha nem térül meg. Mégis miért kell adni neki? Hát mert kiváló országimázs, ha a filmjeivel sznob szemléken nyer. Büszkeség a hazának, a magyar géniusz dicsősége, ami hosszú távon erkölcsi-anyagi sikert hozhat az országnak, és erre érdemes áldozni. De ha a győzelmével járó ismertségét arra használja fel, hogy jól belerúgjon Magyarországba, a történelmünkbe, a múltunkba és jelenünkbe, akkor a támogatás teljesen kontraproduktív volt. Ha erre megvonjuk tőle, akkor telekürtöli a világot azzal, hogy milyen csúnyák vagyunk. Erre mi, jó hírünk érdekében, megint adunk neki egy csomó pénzt az önmegvalósításra. És miközben röhög rajtunk, az esetleges újabb sikert és a vele járó népszerűséget megint a mi lejáratásunkra használja.