Tanítás

Kíváncsi tömeg gyűlt össze meghallgatni a mestert.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

– Nem volna itt az ideje, hogy az emberiség lelépjen a színről? – kérdezte valaki. – Bűnös munkálkodása miatt kipusztulnak a jegesmedvék, több millió éves cseppkövek pusztulnak el a turisták miatt.

– Jegesmedvék, cseppkőbarlang… Ha nem volna ember, ki értékelné a jegesmedvét és a cseppkövet? Kötelességünk a teremtett világ védelme, de azt ne mondjuk, hogy felesleges az ember, aki mindezt a csodát egyedüliként megérteni képes.

– Akkor hát az ember a világ ura?

– Az ember olyan, mint Luigi – kezdett bele a példabeszédbe a mester. – Luigi dolgozott keményen, családja volt, autója, és elindult nyaralni. Azt gondolta, uralja az életét, a tetteit, a környezetét. Aztán egyszer csak leszakadt alatta a genovai híd.

– Mester – kiáltottak közbe. – Mi legyen a bevándorlókkal?

– Mohamed tanítványaira gondolsz?

– Hát nem mindegy? Mindenkin segíteni kell.

– Nem azért ölték meg az Ember Fiát, hogy aztán az őt gyalázók újra és újra tort üljenek felette. Megmondtam: menjetek, és tegyétek tanítványaimmá a népeket.

– Na és mi legyen a szegényekkel? Nem az a legfontosabb?

– A legfontosabb? A szegénységet egy pillanat alatt meg tudnám szüntetni. Halat és kenyeret szaporítok, amennyi kell. De ezzel nem mentem meg a lelkeket. Ti nem arra lettetek teremtve, hogy a földi bőséget élvezzétek, mert az elmúlik. A gazdaság, a pénzügyek; ezek nem a ti útjaitok. Kinek a képmása van a pénzen?

Ez fogós kérdésnek bizonyult, tanácstalanul forgatták kezükben az eurós bankjegyeket.

– Hidak, kapuk, krikszkrakszok.

– No hát, akkor adjátok meg a kriksz­kraksznak, ami az övé. De ti Isten képmását viselitek, így az övéi vagytok. Sose feledjétek el, ki igazából az élet ura!

E szavak hallatán a sokaságból valaki felugrott, s „Allah akbar” kiáltással, késsel a kezében feléje szaladt. De ő sértetlenül elsétált.

Lapszám: