A Tarih-i Üngürüsz-rejtély 1.

Kényszerítve érzem magam, hogy véget vessek az immáron három évtizede tartó hazudozásnak és pöffeteg tudatlanságnak a Tarih-i Üngürüsz magyar nyelvű kiadásáról.

Mi ez a vihart és tévedésözönt kavaró mű? Egy eredetileg török nyelven megírt magyar történelem. És korántsem mostani, hanem lassan négyszáz esztendős írás, mégpedig abból az időszakból, amikor még nem tudott senki sem a finnugor elméletről, hiszen az csak a tizenkilencedik században született meg. Arról nem is beszélve, hogy a török nyelvű munka (a könyvnyomtatást a törökök a magyaroknak köszönhetik, ahogyan a románok is a román nyelvű bibliát!) távol az Osztrák–Magyar Monarchiától, Törökország ázsiai területén íratott. Tehát semmi köze sem lehetett az utóbbi két évszázad magyarjaihoz: régi török elmeszülemény. Föltételezhető ugyan, hogy forrásai még az Árpád-korból származhatnak, ugyanis a törökök, amikor elfoglalták Székesfehérvárt, a főtérre vagy hová, másfél méteres máglyát raktak a királyi levéltárból és elégették. Múltunk fölbecsülhetetlen értékű dokumentumait! És akadt török, aki a tűzből kimentett néhány iratcsomót.

A Tarih-i Üngürüsz magyarul először a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, a Magyar Hírmondó sorozatban. 1982-ben!

A sorozat szerkesztőjeként megkerestem az Akadémiai Kézirattárat, hogy fényképmásolatot kérjek az ott őrzött török szövegről. Meglepetésemre közölték: zárolva van az anyag! Még csak meg sem nézhetem. Elmondtam ezt a Magvető igazgatójának. Jó tudni Kardosról, hogy ő már 1944 előtt illegális kommunista volt, s 1944 után a szörnyű múltú Katpol helyettes parancsnoka. De az ÁVH őt is lefogta, félholtra kínozta és együtt ült Kádárral és Aczéllal. Ezért gyermekjáték volt neki a „letiltott” kézirat mását megszerezni. És Matolcsy Györgyné, a Hírmondó sorozat áldozatos adminisztrátora néhány nap múlva hozta is az anyagot.

Az akció valahogyan kiszivárgott, s attól kezdve fenyegető telefonokat kaptam. És hiába próbáltam itthon török fordítót találni a műre, mindenki visszautasított. Végül a Prágában élő Blaskovics József turkológushoz fordultam, aki elvállalta a munkát. És ezután kaptam a halálos fenyegetést.

A „krimi” folytatódott. Az igazgató, aki korábban katonai kémelhárító volt, kitalálta, hogy „álruhában” vigyem a kéziratot Prágába, mert Blaskovics sem mert érte jönni. Őrület! Feleségem az Írószövetség külügyi főelőadója volt, elintéztetett tehát, hogy Prágába utazzék „hivatalos ügyben”. És én leszek a sofőrje. Ebben a minőségben kéziratostul simán átengedtek a határon, holott akkor semminemű iromány szállítása nem volt lehetséges „a béketáborban” sem. Prágában ismerkedtem meg Rudolf Chmellel, Kundera barátjával. A Cseh Írószövetség ebédlőjében rákérdeztem a disszidens Kunderára, rémülten otthagyva az ebédet, elszaladt. Ez is adalék azokra az időkre.

Blaskovics József boldogan fogadta a megbízatást. Annyira örült, hogy fölajánlott egy másik, birtokában lévő török nyelvű magyar történetet is, amit Isztambulban kapott ajándékba, mert úgy megkedvelték az ottaniak. A lefordított két kéziratot már hivatalosan a magyar külügyminisztérium hozatta haza.

A szöveg itthoni szaklektora Vass Előd volt, a család barátja, vagyis abszolúte megbízható személy. Tehát nemcsak a Tarih-i Üngürüsz, hanem a Madzsar Tarihi is egy kötetben jelent meg a Magvetőnél. De miről szóltak a művek és mi lehetett az őrült izgalom oka?

(Folytatjuk.)

Lapszám: